József Attila-díjas és Kossuth-díjas író.

A budapesti, majd a pozsonyi egyetemen jogot hallgatott, de tanulmányait nem fejezte be. 1916-ban Kassák Lajos A Tett, majd a Ma c. folyóiratának munkatársa lett. Kassák hatására írta első verseit.

1918-ban kivált a Ma köréből György Mátyással, Komját Aladárral és Révai Józseffel együtt, és a Szabadulás című közös kötettel léptek a nyilvánosság elé.

Részt vesz az őszirózsás forradalomban, 1918 végén pedig egyike a kommunista párt Visegrád utcai megalapítóinak. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság kultúrrovatának, majd az Ifjú Proletárnak a szerkesztője volt. 1919 végén Ausztriába emigrált. 1920-tól 1927- ig Bécsben élt, a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat. Világnézeti válságba került, kilépett a pártból. 1923-ban Bécsben jelent meg az Ó hit Jeruzsálem… (versek) és a Gábriel Lajos változásai (novellák).

1927-től 1930-ig Berlinben élt, újságíró volt, dolgozott a filmiparban is.

1930-ban Moszkvába költözött. 1932-ben jelent meg Visegrádi utca című regénye. 1938- ban letartóztatták, majd elítélték. 1947 végén szabadult, a Moszkva melletti Alekszandrovban telepedett le. 1949-ben Szibériába száműzték.

1955-ben rehabilitálták, ezután Budapestre költözött.

1956-ban megjelent régebbi novelláinak válogatása, A kulcs, 1957-ben a Visegrádi utca első hazai kiadása. 1958-ban adta ki korábban kezdett, majd itthon befejezett Prenn Ferenc hányatott élete című regényét. 1960-ban jelent meg a Három hídépítő (új címén A hídépítők) című esszéregénye, amely a Lánchíd építésével foglalkozik.

1962-ban az Igéző, majd bővített formában 1964-ben az Elévült tartozás című kötetében jelentek meg elbeszélései, amelyek a szovjet Gulágon megélt élményeit. foglalták írásba (Igéző, Kicsi mérges öregúr). 1971-ben készült el Szembesítés c. regénye, amely csak 1988- ban, 13 évvel halála után jelenhetett meg magyarul.

1957-ben József Attila-díjjal, 1963-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.