A kevesebb néha több! Jani Nuutinen, finn cirkuszművész egyszerűséggel és alázattal, ugyanakkor irigylésre méltó kreativitással és érzékenységgel ragadja ki a szépet a hétköznapiból; tiszteleg a jelentéktelen, a megszokott és az átlagos előtt. A Magyarországra érkező darab címe, Un cirque plus juste, melynek jelentése szó szerinti fordításban "egy igazabb/pontosabb cirkusz", már önmagában sokat elárul a fiatal cirkuszművész alkotói ambícióiról. Az egyszereplős előadás többéves kísérletezés egyik állomása, az alkotó által "tárgycirkuszi trilógiának" nevezett sorozat második darabja. A munkafolyamatot három fő szervező elv határozza meg: a minimalizmus, az intimitás és a művészi szabadság jegyében folyik évek óta. A zene, a világítás, a rendezés, a színpad megtervezése és természetesen maga az előadás is mind Jani Nuutigen munkájának gyümölcse. A takarékosság egyrészt elvont, másrészt nagyon is kézzel fogható elve fogalmazódik meg az alkotók számában, de a produkció szerkesztésében is. Az előadás szándékosan nem a látványosságra, vagy a meghökkentésre alapszik, viszont annál őszintébb és megkapóbb. Fricska a dübörgő zenével, villódzó fényekkel és rendkívüli fizikai képességeket igénylő virtuóz produkciókkal "felturbózott" cirkuszi előadásoknak. A darabban használt eszközök, szerkezetek bolhapiacon beszerzett kiszuperált ócskaságokra emlékeztetnek. Többnyire azok is - a művész értéktelennek tűnő limlomok iránti vonzalmáról árulkodnak. Az előadás igazi főszereplői ők. Jani Nuutinen ütött-kopott köpenyében, sántikáló mozgásával, kissé nevetséges, szinte sajnálatraméltó megjelenésével a tárgyak önmagában való szépségének szolgálatába áll. Az eszközök megelevenednek a kezében, és mesés történetek, ismeretlen világok sejlenek fel mögöttük. Az előadás eredetileg a társulat saját cirkuszi sátrában látható, amit a Trafó nagytermében hely híján nem tudunk felállítani. Az aprócska kör alakú színpad és a szorosan körülötte, 360 fokban elhelyezett nézőtér így is idézi a cirkuszi légkört, és barátságos, intim hangulatot teremt. A cirkusz egy dologban a kezdetektől fogva különbözött minden más előadói műfajtól: az élményt sosem az egyes embernek, hanem egy egész közösségnek kínálta. Az alkotó, Nuutigen ragaszkodik ehhez és a további cirkuszi hagyományokhoz. A nálunk még gyerekcipőben járó, de Nyugat-Európában már sok helyen zsákutcába futott műfaj gyökereihez nyúl vissza, úgy, hogy közben mindig újat mond. Jani Nuutinen több mint egy évtizede foglalkozik új cirkusszal, azóta felváltva él és dolgozik hazájában, illetve Franciaországban. A Circo Aereot, mely Finnország első új cirkuszi társulata, 1996-ban, Maksim Komaro-val közösen hozta létre.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások