Vid Napja

Jugoszlávia, 1991.: új arénát nyit a történelem. Ebben a küzdelemben nincs semmi heroikus, csak
menekülés, elfojtás és árulás. Mészárlásba belekényszerített emberek, hirtelen felnőtt gyerekek,
csatatérré vált otthonok. A szétszakadó országban még a győztesek is áldozatok, hiszen a jövő értelmét
veszti, ha halállal kívánják megváltani. Az állampolgárok itt csak torzók maradhatnak. Torzók, akik
lábjegyzeteket írnak az elhazudott valósághoz. Ugyanúgy széthullnak, mint az őket körülvevő világ: a
barátságok és a családok felbomlanak, a mesterséges identitás ráég a bőrre, a félelem megeszi a lelket.
Ez már nem csupán a szétszakadt Jugoszlávia, hanem a jelenünk, amivel éppúgy képtelenek vagyunk
szembenézni, mint a múlt gondosan takargatott bűneivel. És amíg ezt nem vesszük észre, addig
szemlesütve bukdácsolhatunk át újra meg újra a saját magunk teremtette kataklizmákon.