Az egész 1995-ben kezdődött. Napvilágot látott az akkoriban Clive Nolan - Mick Pointer - Cliff Orsi (basszusgitár) - Keith More (gitár) - John Carson (ének) felállású Arena első albuma. Ez a kiváló alkotás, amely a Songs From The Lions Cage címet kapta, és az Arena saját kiadójánál (Verglas) jelent meg, igen kedvező visszhangra talált, és hamarosan megszületett a progresszív rock új legendája.



Sajnálatos módon a zenekarból ketten is hamar távoztak: 1995 szeptemberében John Carson énekes, 1996 májusában pedig Cliff Orsi bőgős. Az Arena azonban nem sokáig csüggedt, mert két nagyszerű új tag érkezett: Paul Wrightson énekes, John Jowitt (jól ismert az olyan zenekarokkal közös munkájáról, mint az IQ és a Jadis) bőgős. Felmerült persze a kérdés: milyen hatással lesz ez az új albumra?



1996 hozta meg a választ. Az új lemez a Pride, a keverőpult mögött a nagy hírű producerrel, Simon Hanharttal. Az eredmény lenyűgöző, és a tagcserék ellenére mind a zene, mind a borító kellemesen ismerős érzetet kelt. Paul hangja ugyan nem áll teljesen távol Johnétól, de némileg több benne, ha úgy tetszik, az erő és az agresszió.



Az album bizonyítja, hogy az Arena továbbra is képes csodálatos dalokat írni, emellett pedig a tagok egyéni képességeit is demonstrálja. A legjobb példa talán az a capella Crying for Help VII, amelyben az új énekes Paul lehetőséget kap, hogy jól megtornásztassa hangszálait, és az epikus zárótétel, a Sirens a maga fergeteges instrumentális középrészével. A lemezt egy turné és az Edits EP követi (rajta az Empire Of A Thousand Days együtt-éneklős instrumentális verziójával!).



1997-ben azonban az Arena-tól ismét elpártolt a szerencse, mert kivált Keith More. Keith session zenészként szeretett volna részt venni az Arena munkájában, ám erre nem volt lehetőség. Az új gitáros John Mitchell lett, aki azonnal bizonyíthatott is a The Cry EP-n. A kiadvány az első két album Crying For Help sorozatát (többnyire átdolgozott formában), valamint a The Healer című agresszív új dalt tartalmazza.



Majd 1998-ban megjelenik az Arena klasszikusa, a The Visitor. A lemez, amely ma is sok Arena rajongó kedvence, zene, szövegek és borító szinte elválaszthatatlan, tömény koncentrátuma. Torkon ragad, és nem is enged el, míg a CD a végéhez ér, és utána is arra késztet, hogy újra elindítsd!



A The Visitor concept album, amely Clive-nak egy külföldön született ötletére épül. A felkavaró mögöttes koncepció eredménye a meglehetősen sötét szövegvilág és az intenzív zenei tűzijáték. Nincsenek olyan epikus tételek, mint az első lemezeken a Solomon, vagy a Sirens volt, maga az album epikus, viszonylag rövid dalok mesélik el a történetet (bár sokan tartják a The Hanging Tree dalt az album epikus darabjának) és haladnak a tetőpont felé. Mindehhez a Hugh Syme (többek között a Rush, a Fates Warning és a Megadeth számára is készített borítókat) által festett lenyűgöző borító társul, amely kellően hangulatba hoz. Amilyennek egy borítónak lennie kell. A lemez egyéni csúcspontjai az A Crack In The Ice és a The Hanging Tree.



Mondani sem kell, a The Visitor fogadtatása mindenütt nagyszerű volt, az albumot követő turnén pedig Paul remek színésznek bizonyult, amikor a The Visitor szövegkönyvének szereplőit személyesítette meg.



1999. némileg csendes év az Arena-nak, nem jelenik meg új lemez. A tagok egy része mellékprojekteken dolgozik (John a The Urbane-en, Clive pedig a Jabberwocky projekten Oliver Wakemannel), amelyeket mind a Verglas ad ki. Sajnálatos módon 1999. egyben Paul Wrightson utolsó éve is a zenekarban. Ismét indul a hajsza egy karizmatikus énekes után, és ezúttal John Mitchell személyes ismerőse, Rob Sowden kapta meg a munkát. Robnak nehéz Pault pótolni, mivel sokak szerint Paul a legjobb Arena énekes, Robnak mégis sikerül meggyőznie tehetségéről a közönséget egy akusztikus rajongóklub-koncerten 1999 májusában ? az új rajongóklub CD (The Visitor Revisited) megjelenésének napján. Rob is ezen a CD-n szerepelt először.



Az első korong, amelyen Rob és Ian (Ian Solomon, az új basszusgitáros) ?hivatalosan? szerepel, a 2000-ben kiadott Immortal?, amelynek megírása még 1999 végén kezdődött. Ez a lemez is gyilkosra sikerült, és az Arena igazolta, hogy az 1999-ben végbement két újabb tagcsere is egyértelműen javára vált az együttesnek! Az Immortal? nem konceptalbum, mint a The Visitor volt, hanem, Clive szavával élve, ?koncepciózus? album.



Ismét egy kis emészteni való az agynak, köszönhetően Clive-nak! A zene igen hangulatos, a dalok között pedig fél-akusztikus balladát (Friday's Dream) éppúgy találni, mint súlyos epikus tételt (Moviedrome), nem okozva csalódást a rajongóknak. Rob és Ian egyaránt meggyőzően teljesít, mintha már jó ideje a banda tagjai lennének.



2001-ben a zenekar a Saga-val turnézott Németországban, majd a tagok a mellékprojektjeikkel és más hobbijaikkal kezdtek foglalkozni. Cive turnéra indult a Pendragonnal, Rob és John pedig a szólólemezén dolgozott.



A rég várt pillanat 2003 januárjában érkezett el a Contagion megjelenésével! Ez az első alkalom, hogy két egymást követő stúdiólemezt ugyanaz a felállás készített el, így az album erősödő zenekari egységet tükröz. Ismét koncept albumról van szó, az alap ezúttal egy Clive-féle sztori, amely ?sötét jövőképet? vetít elénk. A borító (David Wyatt fantasy művész alkotása) még jobban sikerült, mint a The Visitoré, a zene pedig egy fergeteges utazás a hullámvasúton... a korong elkápráztatja mind a rajongókat, mind a kritikusokat. Nem lehet kiemelkedő dalokat megnevezni, a lemez egységes egész. Az együttes fennállása során először kerül a listákra Németországban és Hollandiában. Az új turné kezdete egybeesik a Contagious megjelenésével. Ez az első a két EP közül, amelyek együtt betöltik a hézagokat a Contagion koncepciójában.



Megjelenik a Clive archívumából összeállított Skeletons In The Cupboard album is. Az új album nagyjából teljes élő előadása és az előző anyagokból összeállított ellenállhatatlan egyveleg, lenyűgöző videofelvételekkel kiegészítve, ismét felülmúl mindent, amit az Arena eddig alkotott. Szintén 2003-ban jelent meg a Cage negyedik korongja, és az Arena első DVD-je, a Caught In The Act!



Legutóbbi albumuk 2005 elején jelent meg. A Pepper?s Ghost azonnal igen pozitív kritikákat kapott világszerte, amit a fiúk is jogosnak bizonyítottak hajós fellépésükön.



Megalakulás: 1995



Brit neo-progresszív rock együttes.



Tagok:

Paul Manzi - ének

John Mitchell - gitár

Kylan Amos - basszusgitár

Clive Nolan - billentyűk, vokál

Mick Pointer - dob, vokál



Lemezek:

Songs from the Lion's Cage (1995)

Pride (1996)

The Visitor (1998)

Immortal? (2000)

Contagion (2003)

Pepper's Ghost (2005)

The Seventh Degree of Separation (2011)

The Unquiet Sky (2015)