Manoya, azaz Hodosi Enikő Rebirth című dala a magyar rádiókon keresztül árulkodott először egy új zenei projekt létrejöttéről. Az dalszerző-énekesnő a Neo zenekar tagjaként (2003-napjainkig) vált ismertté, mely csapattal számos zenei díjat és három közös nagylemezt tudhatnak magukénak (Kontroll, Maps for a Voyage, The Picture). 2011-ben Enikő Occam (Lázár Tibor) My Rorschach című lemezén is megcsillogtatta hangjának egy lágyabb, érzékibb tónusát. Számos élő és rögzített vendégszereplés után (Zagar, The Trousers, Vote Richmon, Freshfabrik, Ambersmith, Darumarokko, Alba Hyseni) 2012-ben elkészült első szóló albuma Hundred Arms címmel.



A lemezen szereplő 11 dalban az akusztikus világot finom elektronika fűszerezi, de a legfontosabb összetevő mégis Enikő sajátos énekhangja, életfilozófiája és szövegei.



A Manoya dalok alternatívát kínálnak a mai zenei világ gyakran felszínesen harsány popkultúrájával szemben, és felkínálják vagy épp követelik a felszabadító elmerülést. A lemez hangszerelésében - melyet Lázár Tiborral közösen készítettek -, is megmutatkozik az a bizonyos gyönyörködtető változatosság: egyszerre szerepeltet vonószenekart, kísérleti elektronikát, akusztikus gitárokat, hétköznapi és gerjesztett zajokat, jazzes elemeket éppúgy, mint hip-hop ütemeket, lélekmelengető mantrákat valamint zongorás balladát. Dalszövegeiben Manoya önmagát sem kímélve merül el a tapasztalás olykor melankolikus mélységeiben, hogy aztán öniróniája vagy éppen túláradó életszeretete rántsa ki onnan extatikus magaslatokba.



Tagok:

Hodosi Enikő - ének, gitár, billentyűsök

Oravecz Péter - gitár

Kovácsovics Dávid - gitár

Kiss Árpád - billentyűsök, trombita

Csizmás András - bőgő, basszusgitár

Szabó Sipos Ágoston - dob, elektronika



Lemezek:

Hundred Arms, 2012

Against All Odds & Against None, 2017