„Még mindig elad? Megvenném a terméket csak adja meg az email címét és a telefonszámát és a futár már szállítja semmit nem kell csinálni” – írta rossz magyarsággal egy „érdeklődő” másodpercekkel azután, hogy meghirdettem egy használtcikket az interneten. Perceken belül féltucatnyi robotüzenet várakozott a postaládámban hasonlóan nonszensz üzenetekkel. „Egy újabb kártevő bottal van dolgom?” – kérdeztem vissza az egyiktől, hogy magamat szórakoztassam. „???” – írta az újabb üzenet. „Nincs!” – replikázott a bot.

Egy tavalyi adat szerint az internet forgalmának 47,4 százalékát botok adják, amiknek mintegy kétharmada rosszindulatú automata lehet. A cyberbiztonsággal foglalkozó Imperva szerint az elmúlt másfél évtizedekben folyamatosan nőtt a botok forgalmának aránya, de az utóbbi egy-két évben ugrásszerű növekedést tapasztalnak, amit főként a mesterséges intelligencia egyre szélesebb körű terjedésével okolnak. A botok egy része adathalász tevékenységet folytat, másik részük API-kat támad, sok egyszerűen csak oldalstatisztikák stb. manipulálására szolgál. A legérdekesebbek – és legijesztőbbek – talán azok a botok, amik az emberek közé „vegyülve” dolgoznak: kommentelnek, üzenetet írnak. Nem meglepő, hogy ezek a botok

egyre kifinomultabbak,

egyre intelligensebben reagálnak az emberi válaszokra –még ha nem is így tűnik a fent idézett, Marketplace-en érkezett üzenetből.

Ezen a blogon írtunk már arról, hogyan vált az internet antikapitalista, decentralizált paradicsomból a nagy techcégek pénzszaporító játszóterévé, két héttel ezelőtt pedig amellett érveltünk, hogy nem szabad átadnunk a történetmesélés jogát a mesterséges intelligenciának.

A két problémakör összevonásával meg is érkeztünk jelen témánkhoz: az egyéni felhasználó immár egyre kevésbé úr az interneten, az agóráinkat felváltó közösségi médiában pedig egyre kevesebbet ér az egy szavazó, adófizető, gondolkodó, érző állampolgár szava a kamuprofilok garmadájához képest, amiket az orosz trollfarmokhoz hasonlóan politikai aktorok árnyékában tenyésztenek.

A közösségi médiában sokkal rosszabb a helyzet, mint akár csak két évvel ezelőtt, és a LLM-féle mesterséges intelligencia könnyebbé teszi a visszaéléseket. Most a tanártüntetések kapcsán tűnt fel, milyen sok a pedagógusokkal szemben ellenséges, mosdatlan szájú véleményt megfogalmazó komment, amik többsége mögött kamuprofilnak tűnő accountok vannak. Hiába igyekeznek a szerkesztők, hogy ezeket töröljék, hiába ígéri a Facebook, a Google, hogy eltakarítja a platformairól a hamis fiókokat (egyes becslések szerint a közösségi média felhasználóinak a fele kamu), a végeredmény ugyanaz:

a hozzászólásod, a lájkod annál kevesebbet ér, minél több bot szabadul rá az internetre.

Messze vagyunk már attól, hogy amiatt sóhajtozzunk, hogy a tanulatlan, tájékozatlan ember szavazata ugyanúgy egyet ér, mint a tanulté – most már amiatt fájhat a fejünk, hogy érdemes-e véleményt kifejezni, ha úgyis elveszik a fizetett kommentek özönében.

Biztosak lehetünk benne, hogy még csak a hajnalát éljük az automatikusan generált szövegeknek és tartalmaknak. Az AI-aranyláz elérte a nagy techcégeket, új óriásokat szült és a régieket újratervezésre kényszeríti. Miközben a Szilikon-völgyben dollármilliárdokat szülnek, az autoriter államhatalmaknak újabb politikai fegyvert, a hétköznapi felhasználónak inkább bosszúságot jelent, hogy robotokkal népesül be az internet.

Az viszont egészen különös az újabb techforradalomban, hogy borúlátó légkörben történik. Ahogy Peter Thiel fogalmazott a Twitter-posztokra utalva:

„repülő autókat ígértek nekünk, 140 karaktert kaptunk.”

Kevesen hiszik, hogy ezek az újítások valóban jobbá tennék az életünket – pedig biztosak lehetünk benne, hogy rengeteg haszna lesz az orvosi diagnosztikától a logisztikán át a perszonalizált tanulásig –, helyette a csömör, a félelem és a kiábrádultság kíséri a megjelenésüket. Hol vagyunk már attól, amikor a Microsoft fejesei überciki rángatózással tánccal ünnepelték a Windows 95 megjelenését? Korunk mérnökei prófétaként kiáltják a pusztába az AI veszélyeit, és a technológia olyan gyorsan fejlődik, hogy két hét múlva elavul az üzenetük. A techvezetők pedig arról győzködik a nyilvánosságot, hogy nem, nem gyíkemberek.

Öt éve az emberek 70 százaléka aggódott, hogy „a robotok átveszik az uralmat az életünk felett”, most az amerikaiak 61%-a úgy véli, az AI fenyegetést jelent az emberiségre.

Április 5-én megjelent egy YouTube-videó, amiben arra kérik az OpenAI GPT-je nyomán készült ChaosGPT-t, hogy dolgozzon ki egy ötlépéses tervet az emberiség leigazására, a globális dominancia kialakítására, manipulációra és a halhatatlanság elérésére. A ChaosGPT hozzá is látott a mesterterv kidolgozásához, közben pedig szaporán tweetelte is, mire jutott: „Az emberek imádják a manipulációt” – írta egy tweetben. „Nincs az embernél kártékonyabb élőlény” – írta egy másikban. (A fiókot azóta felfüggesztették.) Mit tegyünk ilyenkor? Nevessünk vagy sírjunk?

Az AI-mérnökökkel és befektetőkkel készült interjúkban rendre előkerül, hogy pár éve még őrülteknek tartották őket, ma már mindenki mesterséges intelligenciába fekteti a pénzét. Talán ugyanez lehet igaz azokra is, akik az AI veszélyeire figyelmeztetnek. Először csak idegesítő üzeneteket kapsz a Marketplace-en, aztán azt veszed észre, hogy a civil ügyet, amit támogatsz, több száz kommentbot támadja az interneten, míg el nem bukik.

A politika és a közélet már így is hamis látványossággá vált, amit a hétköznapi ember tehetetlenül szemlél, alakítani azonban nem tud.

Hacsak nem születnek időben szabályozások és nem jön létre megfelelő védelmi rendszer az automatizált internetes botok ellen, követni is egyre nehezebb lesz, mi történik körülöttünk. Ahogy a Nobel-díjas japán író, Kazuo Ishiguro Klara és a Nap című regényének egyik szereplője sóhajtozik:

„Előbb a munkát veszik el tőlünk. Aztán már a színházban is a helyeket?”