Greta Gerwignek már rég meg kellett volna kapnia, és ha kilépünk Barbielandből, máris fontosabbnak tűnik, hogy Mihalek Zsuzsa elnyerje a maga szobrocskáját.
Néhány év múlva a sors fintorának fogják tulajdonítani, de most még a patriarchális berendezkedés újabb bizonyítékának számít, hogy sem Greta Gerwig, sem Margot Robbie nem érdemelt Oscar-jelölést a Barbie-ért. Ellenben az Oscarról ítélő Amerikai Filmakadémia nominálta Ryan Goslingot – és nem is a legpufibb mellizom kategóriájában, hanem férfi mellékszereplőként.
Ezek után nem kellett hozzá sok, hogy az interneten megszaporodjanak a méltatlankodó hangok. Az AP hírügynökség kommentárjában „a legutóbbi időszak legmegdöbbentőbb történésének” nevezte a dolgot (bárcsak!), a Twitteren pedig sokan emlékeztettek, hogy
ez a film tételét bizonyítja. Nevezetesen azt, hogy a férfiuralom még mindig létezik.
Ryan Gosling nem is győzött szabadkozni a jelöltek kihirdetése után. Azt írta,
„nincs Ken Barbie nélkül, és nincs Barbie-film Greta Gerwig és Margot Robbie nélkül”,
és finoman fogalmaz, amikor azt mondja, csalódott, hogy nem jelölték őket.
Felesége, Eva Mendes azonban megvédte a férjét azoktól, akik nekirontanának, és emlékeztetett, hogy Goslingot hányszor pellengérre tűzték, mert elvállalta Ken szerepét: a Rolling Stone magazin például cringe-nek nevezte a maskarájával együtt. Egészen addig, míg a Barbie ki nem termelte az első egymilliárd dollárját.
Itt az alkalom, hogy mutassunk egy fotót az Amerikai Filmakadémia döntnöki testületéről. Íme.
Greta Gerwig és Margot Robbie elmaradt Oscar-jelölésére más okot is találhatunk, mint a Hollywoodban tapasztalt – amúgy el nem tagadható – férfiuralmat. Talán ahhoz van köze, hogy az Akadémia tagjai nem akartak egy olyan filmre szavazni, amit szórakoztató bohóságnak tituláltak inkább, mint komoly filmnek. Akkor is, ha a Barbie okos, szellemes társadalmi kommentár tele duplafenekű utalásokkal és poénokkal, könnyűnek találtathatik az olyan alkotások mellett, mint az auschwitzi németek csendes és borzalmas civil életéről szóló Érdekvédelmi terület (nem mellesleg a Cannes-i Filmfesztivál nagydíjasa), vagy az Arany Pálma-díjas Egy zuhanás anatómiája. Erről árulkodik az is, hogy az Akadémia a Barbie forgatókönyvét az adaptált kategóriába helyezte, noha nem regény vagy képregény, mindössze egy játékbaba szolgált a történet alapjául.
A Barbie az ínyencebb mozinézők szemében épp olyan blockbuster,
mint a Marvel-filmek, az Avatar vagy a Top Gun, amelyek rendezőit nemigen szokták értékelni. S talán itt érdemes emlékeztetni a nagyérdeműt arra, hogy Greta Gerwig hét éve a valóban szerethető Lady Birdért kapott Oscar-jelölést. Igaz, akkor egy másik könnyed hollywoodi film, a Kaliforniai álom rendezője, Damien Chazelle happolta előle a szobrocskát. Mindez csak azt bizonyítja, hogy az Oscar sosem teljesen igazságos, és nem mindenki kapja meg akkor a szobrot, amikor tényleg megérdemli.
Ryan Goslingnak például nem most kéne, hanem jó tíz éve kellett volna megadni, a 2011-ben bemutatott Drive (Gázt!) főszerepéért.
A Barbie rajongói vigasztalódjanak azzal, hogy a film legemberibb karakterét, Gloriát alakító America Ferrara megkapta a maga Oscar-jelölését. Bizonyára azért a monológért is, amit a csúcspontján elmond.
Az biztos, hogy a #MeToo utáni korszakban többet, a tavalyi évben pedig kifejezetten sok mozifilmet láttunk, amely így-úgy, de a férfiakat kritizálta. A Priscilla Elvis Presleyről rántotta le a vizes lepedőt, az Egy zuhanás anatómiájában egy férfivel találkozunk, aki irigyli a felesége szakmai sikereit. A Cat Person egy erőszakos incel és egy mit sem sejtő lány történetéről szólt (ráadásul egy szenzációs novella alapján, ami jobb, mint a film; vigasztaljon ez azért, hogy itthon nem mutatták be a mozik). Még Yorgos Lanthimos Szegény párák című filmje is egy férfi által kontrollált nőről szól – akkor is, ha pocsék munkát végzek, ha ennyiben foglalom össze a cselekményt. Ezekhez csatlakozott a Barbie a maga vicces és férfiként is azonosulható kommentárjával.
Addig, amíg az Oscar-díjak átadására sor nem kerül – március 11-én –, dühöngjünk inkább fontosabb dolgokon, és
szorítsunk azért, hogy Mihalek Zsuzsa látványtervező megkapja az Akadémia elismerését
a Szegény párák díszletéért. Ha valaki az egyenlőség nemes eszméjének áldozna, az pedig szurkoljon Lily Gladstone díjazásáért, aki amerikai őslakos származásúként szerepelt a Megfojtott virágokban, ráadásul már a középiskolában megmondták róla, hogy egyszer Oscart nyerhet.
it's coming ?????? pic.twitter.com/ckPGoaknVF
— ًً (@pscwyers) January 8, 2024
