Változik a széljárás J. K. Rowling vitorlájában, akit évek óta támadnak állítólagos transzellenessége miatt. Emlékeznek?A Harry Potter-könyvek szerzője azzal zavarta meg a karanténidőszak unalmát, hogy kritizált egy cikket, amiben a ’nők’ helyett a ’menstruáló emberek’ kifejezést használták. Ne menjünk bele, hogy kinek van igaza, mert úgysem jutunk dűlőre! Az egyik érvelés szerint Rowling semmibe vette a transzneműeket, és nem tartja nőnek a transznőket. A másik érvrendszer szerint az írónő egyedülálló anyaként, egy bántalmazó kapcsolat túlélőjeként csupán a nőket akarta védeni, amikor nagyjából arra az álláspontra helyezkedett, mint mondjuk Kathleen Stock brit filozófus, akit szintén vélt transzfóbiája miatt támadnak.

Az adok-kapok viszont odáig fajult, hogy Daniel Radcliffe, Eddie Redmayne és Emma Watson is szembefordult a regényíróval, és onnantól kezdve nem volt megállás. Rowling a baloldali radikálisoktól megkapta az ultrajobboldali címkéjét, ami nem sokkal jobb a nácinál, s így mégis túlzásnak tűnik, akár nyelvészeti hókuszpókuszt, akár a társadalom megjobbításának egyetlen feltételét látjuk a politikai korrektségben. A jobboldal viszont cancel kultúra áldozataként emelte pajzsra Rowlingot.

De hát a szüntelen kultúrharc már csak ilyen – életlen konyhakéssel esünk egymás torkának

afölött, hogy krumplipüré vagy hasábburgonya legyen a húshoz, miközben elfogyott a hús és nincsen krumpli sem. Ám míg veszekszünk, addig sem ezen gondolkodunk.

Egyedül Ralph Fiennes állt ki Rowling mellett, aki a New York Timesnak azt mondta az íróról:

Nem obszcén és nem ultrajobboldali fasiszta. Csak egy nő, aki azt mondja, hogy nő vagyok, nőként érzek és legyen szabad, hogy kimondjam, nő vagyok.”

A múlt héten a Warner Bros. bejelentette, hogy új tévéshow készül a Harry Potterregényekből. Nem a semmiből jött a hír, már tavaly felröppent, hogy az óriáscég újra profitot csinálna a történetből, ami nyolcrészes filmsorozatként 7,7 milliárd dollárt hozott tíz év alatt. De az írónő és a stúdió viszonya felhős volt az elmúlt években: volt, hogy előzetesből maradt ki a neve, nem szerepelt az HBO Harry Potter-reunionjában, és különösen abszurd volt az is, amikor tavaly júniusban lenémítottak egy újságírót A bölcsek köve 25. évfordulóját ünneplő eseményen, mert arról érdeklődött, miért hiányzik Rowling.

Most viszont megújul és kibővül a Max, a Warner új streamingszolgáltatója, úgyhogy szükség volt egy húzónévre. A stúdió vezetői Harry Pottert tartották alkalmasnak, csakhogy volt egy bökkenő, a jogokat az írónő birtokolja.

Sebaj. A Warner gyorsan megbocsátott neki, persze csak szépen, csendesen. Nem magyarázták túl, hogy miért lehet az új Harry Potter-sorozat executive producere, mert nincs ezen mit magyarázni. Pénz csak a Titkok Kamrájából kerülhet elő, annak pedig J. K. Rowlingnál van a kulcsa.

Noha sok transzpárti aktivista bejelentette, hogy már most, mielőtt még egy képkocka elkészült volna belőle, bojkottálják a tévéshowt, a Warner most úgy gondolkodik, hogy jobb nem a Budweiser sorsára jutni, amit immár nem azért nem vesznek, mert vízízű, hanem azért, mert egy transzneművel reklámozták.

Talán arra alapoznak, hogy Hollywood szeret megbocsátani

– talán arra, hogy mégsem haragudtak meg annyian Rowlingra, mint amennyi a Twitter-hashtagekből látszik, és a többségnél szimpatikus lesz a döntés. (De ne bagatellizáljuk el a transzközösség sérelmeit sem. Főként akkor, ha a Mermaids nevű transzpárti jótékonysági egyesület szerint Rowling szavait annak idején önsebzések és még megkísérelt öngyilkosságok is követték. Inkább tegyük fel a kérdést, hogyan jutottunk el oda, hogy emberek élete függ médiaszemélyiségek szavain.)

Abban biztos vagyok, hogy senkinek nem lesz attól jobb vagy rosszabb, hogy Rowling neve szerepel-e a képernyőn vagy sem.

Nem attól leszünk egészségesebb társadalom, hogy eltörlünk alkotókat és műveket

– s főleg abszurd az alkotót eltörölni, a művet pedig bitorolni. A Warnernél végül a pénz szavára hallgattak – ha hallgattak volna-e másra bármikor –, ami nem csoda. Az Apple, a Disney, az Amazon és a Netflix gyorsabb, ügyesebb versenytársa nagymúltú, nehézkesebben mozgó stúdiónak. A pénz pedig olyan, mint a víz, oda folyik, ahol nagyobb mélyedést talál. És nincs erkölcse.