Mitúúú

Figyelvén az óbolygót, sajátos jelenségnek találom, hogy az ókultúra egyre több jeles képviselőjéről derül ki, hogy nőket kényszerített szexuális jellegű szolgálatokra. Mitúúú! – így a sértettek, kórusban, uniszónó. Az agresszorok szinte kivétel nélkül hímek, elvégre az ókultúrában a hatalommal bírók döntő többsége férfi volt. (Néha az az érzésem, hogy az újkultúrában is fehér holló a női rendező, igazgató, vezérürü.)

Fájdalmas, amikor többen állítják, hogy iksz, ipszilon vagy zé, akinek a munkássága engem sorozatosan levett a lábáról, ilyesmiket tett. Emlékszem, mennyire sötét döbbenet volt, amikor például Bill Cosby ellen nyújtottak be keresetet asszonyok és lányok, állítva, hogy titkon valamiféle szereket öntött az italukba, miután fölcsalogatta őket a szállodai szobájába, majd közösült félig öntudatlan áldozataival. Bill Cosby a világ legsikeresebb stand up komikusa – továbbá egy mérhetetlenül sikeres tévésorozat szerzője és főszereplője – színesbőrű, igazán gazdag (volt már azokban az években is), és fölöttébb szép férfi. Bomlottak utána a nők. A szerekre mi szüksége lehetett? Hiába, a vádak bizonyítást nyertek, ment a börtönbe. Hosszan sorolhatóak más vétkes hímek.

Az a különös, hogy az emberiség végletesen reagál. Sokan legyintenek, mások viszont a legsúlyosabb büntetést követelik, olykor akasztást vagy lincselést. Itthon is vannak esetek. A neves rendezőt szeretnék örökre eltiltani a hivatásától. A remek színésznőt, aki igazgatóként lépett túl a hatáskörén, lezavarnák a világot jelentő deszkákról. Író nálunk még nem került célkeresztbe, de külföldön igen. Woody Allen nemcsak sikeres filmek rendezője, humoreszkeket is publikál. Életrajzi regényét visszatartotta a kiadó, mert zajlik ellene az eljárás, nevelt lánya állítólagos macerálása miatt. Végül egy másik kiadó vállalta, hogy piacra dobja. Támadások kereszttüzében.

Philip Roth regényeinek egyik erős vonala a szexualitás, így kisebb-nagyobb botrányok kísérték a pályafutását.

Blake Baily, ismert non-fiction szerző évekig figyelte Roth életét, elolvasott róla mindent, s beszélgetett is vele sokszor. Vastag életrajzi kötetet állított össze róla, áprilisban jelent meg. Tekintélyes lapok bírálatokat jelentettek meg, a sajtópéldányok alapján (ezek bekötetlen korrektúrák, amelyeket a PR-osok küldenek szét a fontosabb kritikusoknak). Igen ám, de Baily ellen zaklatási vádakat nyújtottak be. Ráadásul állítólag a saját, tizenéves diákjait is megkörnyékezte. Rémes. De talántán az sem örömhír, hogy e hírre a WW Norton kiadó, ahol törzsszerzőnek számított, bevonta a példányokat, s szakított vele. Ráadásként kidobta az ügynöke.

Tudom, egy Holdlakót könnyű félreérteni, leszögezem, hogy az erőszak minden változatától undorodom, s elítélem azokat, akik ilyesmit tesznek. De nehéz volna elfogadnom, hogy a magánéleti bűnök miatt valakinek a műveit cenzúrázzák.

Eszünkbe juthat Wagner, a náci eszmények híve, akinek az operáit világszerte játsszák. Vagy Céline, a nyíltan fasiszta francia író, a regényei minden jobb könyvesboltban hozzáférhetőek. Herbert von Karajan vagy Páger Antal is említhető. A Nyugat nagy költői között találunk olyat, aki nem idegenkedett a nyilasoktól, ettől még a versei és műfordításai szerepelnek a középiskolai tananyagban, nagyon helyesen.

A rendőrség nyomozzon, a bíróság ítélkezzen, de a színház, a kiadó, a koncertterem foglalkozzék a szakmai színvonallal. Érthető, ha a reflektorfénybe kerülőket nem hívják egy darabig, ám a hátralévő életre szóló teljes kiközösítés azért talán túlzás.

Innen nézve még tisztábban látszik, hogy a földi ember milyen ritkán veszi észre, hogy a ló két oldala között mindig megtalálható az a kis terület: a közepe. Ott érdemes ülni. Elfogadhatatlan, ha valaki legyint a metooo mozgalomban kámingautoló nőkre, ám az se túl jó, ha a bűnösök teljes egzisztenciáját kiradírozza a munkahely vagy a társadalom, pláne rendes kivizsgálás, (esetleg ítélet) híján.

A Hold büntető törvénykönyvében komolyan veszik az ártatlanság vélelmét.

E jogi fogalmat újabban többhelyütt ártatlanság védelmének nevezik a magyar sajtóban. Annak is van értelme, de a szakkifejezésben vélelem – feltételezés – áll.

Tudom, a vázolt helyzetek bonyolultak, s egyszerűbb kiűzni a vétkest a paradicsomból örökre, netán agyonkövezni, vagy feledésbe taszítani a nevét, mint latolgatni, mit tegyünk, majd arányos döntéseket hozni. Embervoltunkhoz mégis ez illenék.