Lehet-e egy fiktív, papírra rajzolt, feszülős szerkóban, piros alsógatyában repkedő fickó (fia) biszexuális? Az emberfeletti erő, a röntgen látás, a lézer szem, a fagyasztó sugár erejű jeges lehelet teljesen normális, de az azonos nemhez való vonzódás már nem fér bele?
Eléggé kiverte a biztosítékot sokaknál a hír, hogy Superman fia coming outolt, bejelentette, hogy biszex. Mivel Superman szögre akasztotta a piros köpenyt, átadta a stafétát, így az eddig Superboy-ként ismert fia átminősült Supermanná. A név átruházásával a rajongók kicsit megborultak, mint Földön ragadt kriptoni szuperember a kriptonit kőzettől. A komment szekciókban rendre visszatérő topik volt, hogy
ezzel nagyobb kárt tettek a főhősben, mint Lex Luthor, Darkside és Doomsday együtt összesen.
A fanatikusok értelmezése szerint: addig nincs baj, amíg nem a múltat akarják megmásítani az új képregények írói. Tehát, ha ez egy új Superman nevű entitás, aki történetesen biszex, akkor az oké, de, ha a már meglévő heteroszexuális, fehér férfiként ismert Supermant akarják bebiszexualizálni, az már nem frankó. Ez felérne egy történelemhamisítással. Mintha a Biblia 2021-es kiadásában Jézus nő lenne, az apostolok queer influenszerek, az evangelisták pedig vloggerek.
Amúgy a DC és a Marvel világában is rendre előfordulnak meleg és biszex karakterek. Ilyen Deadpool, Poison Ivey, Harley Quinn, Hulkling, Wiccan, Batwoman, valamelyik Zöld Lámpás, és még sorolhatnánk. De ezekkel azért nincs "baj", mert eleve ilyennek lettek megírva. A probléma ott lenne, ha most jönne egy Clark Kent, aki hirtelen biszexnek vallja magát. De, Ugye nem is Clark Kent coming outolt, hanem a fia. Vannak, akik ezt el tudják fogadni, vannak, akik kevésbé. Utóbbiak szerint az eredeti Superman ne változtassa az identitását, blablabla. De közben meg nem az van, hogy Clark Kent ezer módon jelenik meg, küzd és harcol ugyanazokkal az ellenfelekkel tök más füzeteken, képregényeken keresztül? Ott van a Man of Steel-sorozat, aztán a Batman/Superman-kötet vagy a The Adventures of Superman-széria. Mindegyikben van egy Superman nevű ember (űrlény), aki különböző kalandokba keveredik, aztán a jó győz, a rossz pedig elnyeri méltó büntetését... Szóval miért is lenne szentségtörés, ha az egyik küldetése elején, közben, végén mondjuk gondolkodóba esik, morális válságba kerül, rájön, hogy nem szereti Lois Lane-t, hanem mondjuk egy megmentett férfiban lát meg valamit és belé lesz szerelmes? Ez miért ne lehetne Superman története?
Egy rajzolt karakter nem törhet ki a tussal meghúzott keretekből?
De gondoljunk csak vissza arra, amikor Amerika Kapitányról kiderült, hogy a Hydra egyik beépített ügynöke. Óriási botrány és felháborodás volt ebből, aztán a képregényből kiderült, hogy ennél azért jóval komplexebb a sztori, és persze mindenki megnyogodhatott, mert az amerikai lobogóba csomagolt szívű, vérhazafi, totál maxi patrióta, hazaszerető Steve Rogers sose volt a hydra ügynöke. Senki nem packázhat egy rajzolt muksóval. Hisz a képregényes univerzumnak ezek szerint a következő szabályrendszere van:
- A kitalált karaktereken változtatni nem lehet!
- A férfi szuperhősök úgy néznek ki, mintha egész nap szálkásítanának, és minden izmuknak jól kell látszódniuk a feszülős cuccokban.
- A női szuperhősök többnyire nagymellűek, és ezt nem is akarják titkolni.
A régi karakterek vérfrissítése azért sem árt, mert nyilván a legismertebb karatereken keresztül lehet eljutni a legnagyobb és legszélesebb közönséghez. Így új és régi rajongók világát is lehet tágítani egyszerre. Akinek meg ez nem tetszik, az még mindig tud élni a választás adta joggal, hogy mondjuk nem veszi meg az adott példányt, amiben neki nem tetsző módon vannak megírva, rajzolva a szuperemberek. Abba is érdemes belegondolni, hogy mit gondolna erről Superman, ha látná, hogy így bánnak a szeretett (biszex) fiával... Lehet, hogy nem védené olyan nagyon az embereket és a Földet. Vagy a biszex Supermantől nem is kell a segítség?
