Nincsenek szavak.
Agyradírozó, mazochista emberkísérletem következő állomása a TV2 délutáni műsor sávja. Az RTL Klub felhozatala sem volt gyenge az őrült Zümrüt mamával és a szépelgő szajhákkal, de a Tények elé betolt Remények földje egy teljesen más szint. Egy új világ. Egy minden eddiginél különb iskola.
Kisebb odafigyeléssel itt is fel lehet venni a fonalat, ami az események közepébe csöppenve nem nagyon tudott beszippantani. Egy házassággal meg valami gyanús nyomozati üggyel nyitottunk, majd hirtelen elrepült 20 perc, és máris elérkeztünk az epizód feléhez. És a semmiből jött egy váratlan fordulat. Na, ott borult teljesen az addig alapos műgonddal felépített történet. Egy cserbenhagyásos gázolást látunk, aminek az ábrázolása már önmagában is egy kész mestermű, egy cinematography csimborasszó, de az igazi csoda, a sírva röhögős szekunder szégyen akkor jön, amikor egy katona tájékoztatja az édesapát, hogy a gázolás során a lánya (?) életét vesztette. Ez önmagában egyáltalán nem vicces, csakhogy
a színészek indokolatlanul sok időt kapta arra, hogy kibontakozzanak, megvillantsák tehetségüket az artikulálatlan, üvöltve bőgés terén.
De az is elképesztő, hogy az apa eleinte nem is hagyja szóhoz jutni a katonát, csak arról magyaráz, hogy fú, igen, baleset, az kínos, biztos az a szerencsétlen, béna barom volt, aki itt áll mögöttem, mert nem az utat nézi, csak a haját bizdergálja állandóan. A katonának mér elege van a konkrétan kétperce tartó monológból, ezért szárazon közli: részvétem. És ennyi. Hatásszünet. Nagyon sok hatásszünet. Még mindig tartó a hatásszünet. Aztán végre kiböki a rossz hírt.
A kórházban van egy kis ráadás sírás, amivel párhuzamosan kapunk egy körképet a hasziendánál búslakodó népről is. Majd végül megérkezik a képbe egy kislány, aki a bömbölő hordát lefitymáló tekintettel nézi. Ezzel kimerevedik a kép, és jön a stáblista.
Egyszerűen epikus az egész, ahogy teljes mértékben elbagatellizálták ennek a tragédiának a súlyát. Mert tényleg szörnyű, hogy meghalt egy karakter, de akkora műsíró világbajnokságot fújtak köré, hogy egyszerűen nem lehet nem izomból telibe röhögni a tévét. Ha rendszeres nézője lennék a Remény földjének, akkor teljesen pipa lennék, hogy nem halad sehova a történet, mert csak a kínos műzokogás megy, ami miatt még csak átérezni sem lehet a karakterek fájdalmát.
