sPORT

A sporttörténelem legnagyobb visszatérői

Tom Brady március 14-én jelentette be, hogy mindösszesen 40 nappal a visszavonulásának bejelentését követően, visszatér az NFL-be. Minden idők egyik, ha nem a legjobb irányítója, azonban nem az első és vélhetően nem is az utolsó ikonikus alakja a sporttörténelemnek, akinek döntését felülírta a sport és a verseny iránti szenvedélye. A bejelentés kapcsán összeszedtük a sporttörténet legendás visszatérőit.

Brady február 1-jén jelentette be, hogy 22 évet követően búcsút int az NFL-nek. Pályafutása alatt jegyzett hét Superbowl győzelmével a sportág legsikeresebb játékosává vált, továbbá a legtöbb győzelem (278) és a legidősebb korban elnyert MVP (az idény legértékesebb játékosa) cím is az ő nevéhez tartozik.

Hétfői bejelentése értelmében, a 44 éves irányító legutóbbi csapatához, a Tampa Bay Buccaneers-hez tér vissza legalább a következő idény erejéig.

Tom Brady és Gisele Bündchen / Forrás: Kevin C. Cox/Getty Images

 

Michael Jordan

Michael Jordan neve elkerülhetetlen, ha legendás visszatérésről vagy akár azt is mondhatnám, hogy visszatérésekről van szó.

Minden idők legikonikusabb kosárlabdázója előszőr 1993-ban hagyta ott az NBA-t,

azt követően, hogy zsinórban háromszor is bajnok lett a Chicago Bulls-sal. Az ekkor még csak 31 éves Jordan azzal indokolta visszavonulását, hogy karrierje során már mindent elért és új kihívásokra vágyik.

Néhai édesapja nem titkoltan arról álmodott, hogy fiát egyszer profi baseball játékosként láthassa. Jordan tehát a profi baseball liga (MLB) felé vette az irányt. Annak ellenére, hogy a fejlődése napról napra látható volt, Jordan sosem ért el az MLB-ig és 1995-ben visszatért a kosárlabdához, ami végül a lehető legjobb döntésnek bizonyult.

Micahel Jordan / Forrás: Tom Berg/WireImage

 

Az ikonikus 23-as év közben tért vissza korábbi csapatához, és már az első évében az elődöntőkig segítette a chicagoi alakulatot. Az első teljes évének végén pedig már bajnoki címet ünnepelhettek, amit ezután még kétszer sikerült megismételniük egymás után. Ezzel Jordan megszerezte karrierje második three-peat-jét.

1998-ban, csak úgy mint legelőszőr, Jordan ismét csúcson jelentette be a visszavonulását, ezúttal viszont továbbra is az NBA közelében maradt. 2000-ben a Washington Wizards együttesének általános igazgatójává vált, majd egy évvel később a csapat hanyatlását látva másodjára is visszatért játékosként.

Ugyan újdonsült csapatával már nem tudott a chicagoi időszakához hasonló sikereket elérni, de így is erős középcsapattá lépett elő a Wizards, a még 40 évesen is irigylésre méltó számokat hozó Jordan segítségével.

A hatszoros bajnok végül a 2002/03-as idényt követően végleg befejezte a játékos karrierjét.

Michael Phelps

A történelem egyik, ha nem a legismertebb úszója a 2012-es londoni olimpiát követően döntött úgy, hogy végleg szögre akasztja az úszósapkáját.

Michael Phelps / Forrás: Ian MacNicol/Getty Images

 

Visszavonulása bejelentésekor Phelps egyértelműen kijelentette, hogy végzett az úszással és minden mással is, ami ahhoz köthető.

A csábítással azonban ő sem bírt sokáig és 2014-ben már ismét versenyeken indult és folytatta a sikereinek halmozását ott, ahol azt két évvel korábban abbahagyta.

A selejtezőkön Phelps három számot nyerve kvalifikálta magát karrierje ötödik olimpiájára, így ő lett az első amerikai úszó, akinek ez sikerült a férfi mezőnyben.

A Rio de Janeiroban megrendezett 2016-os nyári olimpián, az eddig gyűjtött 22 olimpiai érme mellé (amelyből 18 arany), nyert még öt aranyat és egy ezüstöt, így zsinórban negyedik alkalommal is a nyári játékok legsikeresebb sportolójává vált.

2016 augusztusában Phelps másodjára is, ezúttal végleg visszavonult. Karrierje során az olimpiákon 23 arany-, 3 ezüst- és 2 bronzérmet szerzett, ezzel 161 országot megelőzve az olimpia örök éremlistáján.

Floyd Mayweather Jr.

Floyd Joy Sinclair, azaz Floyd Mayweather az 1996-os atlantai olimpián megízlelte a győzelem ízét és azóta nem állt szándékában lemondani róla. 2007-es visszavonulásáig 38-szor szállt ringbe profi mérkőzésen és valahányszor győztesként hagyta azt el.

Floyd Mayweather Jr / Forrás: Focus on Sport/Getty Images

 

Bradyhez hasonlóan Maywaether visszavonulása sem tartott sokáig és az év végén már ismét kesztyűt húzott, hogy megvédje váltósúlyú címeit, az eddig a mérkőzésig szintén veretlen mérleggel álló Ricky Hattonnal szemben. Nem sokkal később Mayweather egy pankráció mérkőzésen vett részt, ahol azonban sérülést szenvedett és kénytelen volt ismét visszavonulni.

Közel két év kihagyást követően újból visszatért és további tíz győzelemmel bővítette veretlen rekordját. Ezen mérkőzések során a WBA, WBC és az IBF váltósúlyú világbajnoki címek mellett, a WBC és a WBA nagyváltósúlyú, valamint szuper bajnoki öveit is elnyerte, majd újból visszavonult.

2017-ben egy mérkőzés erejéig ismét ringbe szállt, hogy megmérkőzzön a világhírű MMA harcossal, Conor McGregorral. A hatalmas érdeklődéssel övezet mérkőzést végül Mayweather nyerte, ezzel beállítva jelenlegi 50-0-s profi mérlegét.

Michael Schumacher

A hétszeres Forma-1-es világbajnok 2006-os visszavonulását követően 4 évvel, 2010-ben tért vissza a száguldó cirkusz mezőnyébe.

Michael Schumacher 2012-ben / Forrás: Clive Mason/Getty Images

 

Ross Brawn, az újonnan alakult Mercedes csapatfőnöke jelentette be, hogy a következő idénytől csapatának egyik versenyzője nem más, mint az ekkor már 41. életévében járó Schumacher lesz. A német legenda elmondása szerint Brawnnak nagy jelentősége volt a visszatérésében, mivel a Ferraris sikerkorszaka alatt is ő volt a csapatfőnöke.

Schumacher visszatérésének első versenyén a biztató hatodik helyen ért célba, mindösszesen egy hellyel csapattársa, Nico Rosberg mögött. A szezon hátrelévő része viszont igen hullámzóra sikeredett. Végül a legjobb eredménye két negyedik hely lett és csupán fele annyi pontot sikerült összegyűjtenie, mint Rosbergnek.

Schumachernek ez volt pályafutása során az első idénye, amit futamgyőzelem, pódium vagy pole pozíció nélkül fejezett be.

A bizakodások ellenére a következő két idény is hasonló véget ért.

Apró sikerek azért erre az időszakára is jutottak Németország első Forma-1-es világbajnokának. 2011-ben a Japán Nagydíjon egy ideig vezette a mezőnyt,  2012-ben az Európai Nagydíjon harmadik helyet szerzett.

Schumacher végül 2012 októberében, 306 futammal, 91 győzelemmel és 68 pole pozícióval a háta mögött intett végleg búcsút a száguldó cirkusznak.

 

Borítókép: Ian MacNicol/Michael Reaves/ Mitchell Layton / Getty Images