Az ötkarikás játékokon minden versenypályán óriási küzdelmek zajlanak: gólok, pontok, méterek és másodpercek döntenek győzelemről és vereségről. A legizgalmasabb versenyszámokat a sportok királynője, az atlétika szolgáltatja. Bár ezen az olimpián üresen tátong az Olimpiai Stadion, mégis a rekortánon és az ügyességi számokban születnek az igazán drámai jelenetek.
Győztesek és vesztesek személye sokszor csak századmásodperceken vagy a célfotón múlik. Néha az esélyesnek az olimpiai döntő lesz a legborzalmasabb napja, míg máskor nem várt fordulattal nyer az, aki aznap legjobban fókuszált.
A minap Kozák Luca magyar gátfutó – aki remek eredményekkel érkezett Tokióba –, beverekedte magát az elődöntőbe, ám ott utolérte a balszerencse. A debreceni sprinter az elődöntőben nem jól rajtolt, kezdett felzárkózni, ám féltávnál elvesztette az egyensúlyát, és a hetedik gátnak nekiszaladva elesett.
"A harmadik-negyedik gátnak aláfutottam, aztán a hetediket letalpaltam és ennyi volt. Ez van, amikor nem magamra figyelek, csak megyek előre” – nyilatkozott Kozák Luca. – “Bíztam benne, hogy 12.80-on belüli időt tudok futni. Megyünk tovább, jövőre sok nagy verseny lesz, remélem, előbb-utóbb odakerülök a legjobbak közé.”
A magyar bajnok gátfutó élete egyik legnagyobb drámáján ment keresztül, amikor egy technikai hiba miatt feladta a 100 méteres gátfutás elődöntőjét. Bár láthatóan összeomlott és a földre rogyva zokogásban tört ki, amint meglátta, hogy egy másik versenyző, a jamaikai Yanique Thompson is elesett és sérült lehet, odament hozzá, vigasztalta és felsegítette.
Ezt a momentumot az olimpia szellemiségének példájaként említette az olimpia hivatalos Twitter oldala.
Az esti programban óriási csata alakult ki férfi magasugrásban, végül az olasz Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Essa Barsim egyaránt hibátlanul teljesített egészen 2.37 méterig, a 2.39-es magasságot azonban egyiküknek sem sikerült megugrania. Az új szabályok értelmében a versenybíró felajánlotta a szétugrást, vagy a megosztott első helyet a két sportolónak, akik utóbbiban egyeztek ki, így mindketten olimpiai bajnokok lettek.
Tamberi és Barsim egymás nyakába ugrott és úgy ünnepelt
Micsoda nagyszerű pillanat volt ez, miközben minden versenysport arról szól, hogy győzd le a másikat, verd meg az ellenfelet, soha ne add fel és ne elégedj meg a második hellyel sem. Addig itt van két nagyszerűen teljesítő sportember, akik félre tudták tenni a további rivalizálást és inkább megegyeztek.
Talán ez a viselkedés áll a legközelebb az olimpia szellemiségéhez. Milyen érdekes és egyben abszurd lenne, ha egy labdarúgó kupadöntő után, amennyiben a csapatok döntetlenre állnak, a végén megegyeznének, hogy rendben idén két bajnokot hirdetünk.
Emlékeznek még a riói 100 pillangó döntőjére?
Joseph Schooling azon az estén verhetetlen volt, ám a szingapúri úszó mögött századmásodpercre azonos idővel csapott célba Cseh László, Chad le Clos és Michael Phelps. Amikor ez a fantasztikus trió egymás mellett állt a dobogó második fokán, talán jobban örültek annak a különleges ezüstnek, mint máskor az aranyéremnek…
A tokiói megnyitó ünnepségen “Külön, de nem egyedül” című rész a hivatalos műsorfüzet szerint azt volt hivatott szimbolizálni, hogy a sportolók a világ minden táján külön tréningeztek a pandémia ideje alatt, de egy láthatatlan kötelék még ekkor is összekötötte őket.
Különleges döntőt hozott a férfiak 100 méteres síkfutása is
A legnagyobb érdeklődéssel várt számról előzetesen annyi volt biztosan megállapítható, hogy a győztest 13 év után először nem Usain Boltnak hívják majd. A nyolcszoros olimpiai bajnok jamaicai szupersztár uralta a 100 és a 200 métert az elmúlt három játékokon, hozzá hasonló kimagasló egyénisége ezúttal nincs a két vágtaszámnak, így nyílt volt a dobogós helyek sorsa.
Az elődöntők meglepetését egyrészt az idei világranglista-vezető (9.77 mp) amerikai Trayvon Bromell kiesése jelentette, másrészt az, hogy a kínai Szu Ping-tien 9.83-mal a leggyorsabbnak bizonyult. A fináléban aztán kisebb szenzáció született: a kettes pályán futó olasz Lamont Marcell Jacobs maga mögé utasította a mezőnyt és 9.80-nal diadalmaskodott. A 26 éves futó eddigi legjobb eredménye a fedett Eb-n idén 60 méteren elért győzelem volt.
Jacobs a texasi El Pasóban született
Lamont Marcell Jacobs édesapja Caserma Ederlében szolgáló amerikai katona, édesanyja olasz. Jacobs a texasi El Pasóban született, ám másfél éves korában – miután édesapját Dél-Koreába helyezték – édesanyjával visszaköltöztek Olaszországba. Az egész családja motocrossozott, ám Marcellt nem engedték motorozni, mert az túl veszélyes.
Jacobs hitvallása, hogy ő teljes egészében olasz, ez abból is látszik – mondja, hogy nagyon rosszul beszél angolul. A civilben rendőrként dolgozó Jacobs 2016-ban olasz bajnok lett távolugrásban. 100 méteren, idén májusban 9.95 másodperces új olasz rekordot állított fel. Júniusban 10.01-gyel zsinórban negyedszer lett olasz bajnok. Korábbi kapcsolatából mindössze 19 évesen született első fia, Jeremy. Mostani élettársával, Nicole-lal Rómába költözött, ahol 2019-ben született meg Anthony, majd két évvel később Megan.
Lamont Marcell szerint ő ezért fut ilyen gyorsan, mert a családjával megtalálta az egyensúlyt. Kilenc éves volt, amikor először gondolt arra, hogy el szeretne jutni az olimpiára. A szobájában Carl Lewis fényképét tűzte ki a falra, ám az ő igazi bálványa Andrew Howe volt, aki szintén Amerikában született, félvér olasz atléta volt.
Jacobs két hónappal ezelőtt magabiztosan nyilatkozott, hogy ő éremért utazik Tokióba. Ezt az ígéretét be is váltotta az olasz vágtázó.
