A Fővárosi Állatkert margitszigeti miniparkjában lakó mentett gólyák közül többen is párba álltak, fészket építettek és tojást raktak, sőt, két fészekben már ki is keltek az aprócska fiókák, akiket a látogató gyerekek is könnyűszerrel megleshetnek, hiszen ezeknek a madaraknak nincs magasan a fészkük.
Bizonyára sokan hallottak már arról, hogy a Budapesti Állatkert sok más egyéb közhasznú feladat mellett vadállatmentéssel is foglalkozik. Magyarországon őshonos, védett vagy fokozottan védett állatfajok olyan egyedeiről gondoskodnak, akik valamilyen ok miatt emberi segítségre szorulnak. Fészekből kiesett énekesmadarak, mérgezett sasok, elárvult kismókusok és sok más hasonló állat van a védencek között. A múlt évben 120 faj 2624 egyedének nyújtottak ilyen módon segítséget, köztük 24 fehér gólya is volt.
A gólyáknál, és minden más állatnál is az a cél, hogy a sérülteket meggyógyítsák, a legyengülteket felerősítsék, az elárvultakat pedig felneveljék, egészen addig viselve gondjukat, amíg újra segítség nélkül képesek boldogulni. Ilyenkor visszaengedik őket a természetesen élőhelyükre.
Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert/Hanga Zoltán
Akadnak persze időnként olyan állatok is, akiknél a sérülés jellege miatt, bár az életüket meg tudták menteni, de elengedni már nem lehet őket. A mentett gólyák között is vannak olyanok, akiknek a röpképességét nem lehetett teljesen helyreállítani, így vagy röpképtelenek, vagy valamennyire ugyan tudnak repülni, de nagyobb távolságok megtételére, főleg az afrikai utazásra semmiképpen nem vállalkozhatnak.
Az ilyen, tartósan segítségre szoruló mentett gólyák egy része a Margitszigeti Kisállatkert lakója. Nekik is igyekeznek megadni mindent ahhoz, hogy minél teljesebb életet élhessenek. És ezek a madarak jól is érzik magukat, hiszen igen gyakran párba állnak, fészket építenek, aztán tojásokat raknak, majd a fészekből kikelő fiókákat nagy gondossággal nevelik.
Két fészekben már kikeltek a tojások: az egyikben két fióka cseperedik, a másikban pedig öt, de vannak még olyan fészkek is, ahol a tojások kikelése az elkövetkező napokban várható.
Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert/Hanga Zoltán
Érdemes megfigyelni, hogy a szülőpárok milyen odaadással, közös erővel gondoskodnak a fiókákról. A gólyáknak ez a közismert szokása azzal az előnnyel is jár, hogy ha az egyik szülőt esetleg baleset érné, a fiókák akkor sem maradnának magukra. A fészkek nincsenek túl magasan (hiszen röpképtelen, vagy korlátozott röpképességű szülőmadarakról van szó), és csak néhány lépésnyi távolságban vannak a Kisállatkert sétaútjaitól. Így nemcsak felnőttek, hanem még a gyerekek is könnyűszerrel beleláthatnak a fészekbe. A gondozók csak annyit kérnek, hogy mindenki maradjon a sétányokon, és ne próbáljon meg a gyepen átvágva még közelebb kerülni a fészkekhez!
A felcseperedett fiókákat – megfelelő felkészítés után – egyébként szintén szabadon fogják engedni, így, ha minden jól megy, a mostanában kikelő apróságok ősszel már útnak is indulhatnak Afrika felé. Persze addig még sokat kell fejlődniük.
