A PORT.hu olvasói a jelek szerint nagyon szeretik a tévés újságíróként és dokumentumfilm-rendezőként tevékenykedő, de manapság leginkább már afféle „főállású filmrajongóként” ismert Király Levente „párhuzamos életrajzait”. Az elmúlt hetekben ugyanis hatalmas sikert aratott a 7 hihetetlen Bud Spencer–Terence Hill-sztori és a 10 hihetetlen sztori a Stallone–Schwarzenegger-párosról című összeállításunk is, ezért körbenéztünk, milyen ismert sztárokról jelentetett még meg könyvet Király az elmúlt pár évben. Így hát amikor kiderült, hogy a szerző 2021-ben  külön kötetet szentelt Riválisok - Élő mítoszok, szívtipró francia legendák címmel Alain Delonnak és a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondónak is, egyetlen percig sem volt kérdéses, hogy ebből is összegyűjtünk 8 izgalmas érdekességet!

1. Belmondo és Delon tényleg ádáz riválisok voltak?

Michel Godest, Jean-Paul Belmondo ügyvédje és jó barátja, aki többször találkozott Alain Delonnal is, és ő jegyzi Király Levente Riválisok című könyvének előszavát, így vélekedik erről:

A média nagy szerepet játszott az egymás közti viszonyuk alakításában, és sok kitaláció keringett a kapcsolatukat illetően. (...) megjelent egy bizonyos narratíva arról, hogy egymással rivalizálnának, és ez befolyásolta a közvéleményt. (...) A rivalizálás az, amikor valaki el akarja venni azt, ami a másiknak megvan. A mozi eme két gigantikus sztárjának viszont megvolt a maga helye, egyiknek sem kellett a másikét elfoglalnia. (...) ha a hosszú évek során barátságuk egén néha megjelent egy-egy kósza felhő, ami nem meglepő ebben a kegyetlen világban, de ez soha nem volt hatással a kapcsolatukra. Mert egy lélegzetvétellel azonnal elfújták ezeket az apró, sötét fellegeket. Tehát riválisok lettek volna? Egyáltalán nem. Csak két nagy profi, aki mindig jobbak és jobbak akartak lenni, hogy saját magukból a legjobbat adják át a világnak.

2. Alain Delont eltanácsolták a papi pályáról

A színész édesanyja eredetileg papot szeretett volna nevelni a fiából. A kis Alain még a templom kórusában is énekelt, és ministrált is a Bourg-la-reine-i templomban, csakhogy mivel égetnivalóan rossz gyerek volt, igen hamar derékba tört az egyházi előmenetele:

Egy vasárnap délelőtt a templom takarítónője kézen fogva hozta be Alaint a hentesüzletbe, és elmondta: azzal szórakozott, hogy a misebort kínálgatta a többi gyereknek, felrugdosta a templom székeit, aztán a sapkáját kezdte el dobálni a levegőbe.

3. Belmondo is zsivány kiskölyök volt

A második világháború kitörésekor a színész mindössze 6 éves volt. Mégis a mai napig emlékezik a háború borzalmaira és a vele járó nehéz időszakra, amikor a fejük felett az amerikaiak és a németek bombázták egymást, és eltévedt német katonák állítottak be a házukba vizet kérni, miközben az anyja zsidókat rejtegetett a pincében. A háború alatt nem volt könnyű élelmiszert szerezni, Franciaországban hiánycikknek számított jóformán minden. Éppen ezért talpraesettnek és leleményesnek kellett lenni – Belmondo anyja úgy járt el ekkoriban kerékpáros beszerző körutakra, hogy nem is tudott biciklizni, gurult egy darabon, elesett, merő vér volt a térde, de megint felült és ment tovább. Egy idő után a kis Belmondo és a testvére vették át a feladatot:

Hátul a kerékpáron csábítóan illatoztak a gyümölcsök; én édesszájú voltam, szörnyen össze kellett szedni magam, hogy ne nyúljak a kosárba. Legtöbbször azonban vettem a gyümölcsből: először egy almát, aztán kettőt, hármat, négyet vagy többet. Csak amikor hazaértünk és a csomagtartóra néztem, akkor tudatosodott bennem »fosztogatásom« mértéke. Felkészültem egy anyai dörgedelemre. (...) veszekedett velem, de sohasem büntetett meg. A rendezők balszerencséjére, akik később azt vetették a szüleim szemére, hogy túl sokat elnéztek nekem.

4. Belmondo szerette a magyarokat

Belmondo Franciaország egyik legnépszerűbb és legkedveltebb színésze volt, de világszerte milliók imádták - többek között mi, magyarok is. Ezzel ő maga is tökéletesen tisztában volt, és egy 2001-es interjújában külön kitért a kelet-európai rajongóira:

Örömmel tölt el ez a tudat, s rendszeresen kapok leveleket Magyarországról, Romániából, Csehországból és Szlovákiából, melyek szintén erről tanúskodnak. Mindez azt bizonyítja számomra, hogy nem végeztem túl rosszul a színészi munkámat, ha sikerült egy kis álmot varázsolnom országunkon túli emberek életébe is. Egy színésznek ez a legfontosabb: álmot hozni. S én sosem próbáltam mást tenni, sosem próbáltam üzenetet közvetíteni.

5. Belmondo rajongott a bokszért és Papp Laciért

Király Levente könyvéből nemcsak az derül ki, hogy Belmondo rendszeresen focizott, kerékpározott és teniszezett, de az is, hogy a házában lévő saját konditeremben is állandóan súlyokat emelgetett. Egy időben ráadásul profi bokszoló szeretett volna lenni, és nagy tisztelője volt hazánkfiának, Papp Lacinak is. Egy régebbi interjúban így mesélt erről:

Papp László egy olyan bokszoló volt, akiért rajongtam! Az 50-es években kicsit én is belekóstoltam a bokszba, mondhatni megszállottja voltam a sportnak, rajongtam az ökölvívásért! (...) Az első mérkőzését, amelyet élőben láthattam, az akkori francia bajnok, Anewy ellen vívta a párizsi Sportpalotában. A harmadik menetben kiütéssel győzött. Papp hihetetlen ütőerővel rendelkezett, mellette a saját bajnokunk edzőpartnernek tűnt. Saját szememmel győződhettem meg arról, hogy Papp László egy egészen különleges bokszoló volt. (...) Párizsban az ökölvívás szerelmesei mindig örömmel fogadták az olyan bokszolókat, akik előszeretettel ütnek, mert ilyenkor dráma van a levegőben. Volt alkalmam látni egy »jó kiállású« korzikai barátom ellen, akit villámként ütött agyon Papp ökle, pedig szép szál legény volt.

6. Belmondo az Aranycsapatot is imádta

A színészlegenda 2001-ben Korzikán váratlanul agyvérzést kapott. Fél oldalára lebénult, és nyolc hónapig beszélni sem tudott. Ekkor döntött úgy, hogy nem ad többé interjút, Király Leventét és A jónak lenni jó tévéstábját azonban mégis szívesen fogadta 2016-ban és 2019-ben egy párizsi kávézóban, nem messze az Eiffel torony lábától. A nagy találkozásra Király így emlékszik vissza a könyvében:

(...) pont olyan volt a magánéletben, mint a filmjeiben. Jó humorú, kedves és végtelenül barátságos. Rólunk, magyarokról rögtön az aranycsapat és Papp László jutott az eszébe. »Puskas, Laszlo Papp, ahoy!« felkiáltással fogadott bennünket. A közel egyórás beszélgetés során Belmondo elárulta, hogy az Aranycsapat minden egyes tagjának nevét tudja, Puskástól Grosicsig bezárólag.

7. Delon egy rendező feleségének köszönhet mindent?

Nemcsak Belmondo számított szívtiprónak, Alain Delon is – ennek köszönhette az első komolyabb szerepét is. Amikor ugyanis René Clément rendező epizódszerepet ajánlott neki a filmjében, Delon visszautasította. A sztár később így idézte fel ezt a pillanatot:

René Clément-nek nagyon rosszul esett, hogy főszerepet akartam. »Hé, fiacskám, hálásnak kellene lenned és elfogadnod a szerepet« – mondta. Én pedig azt gondoltam, rendben, ennyi, felejtsük el, megyek másik filmbe. És akkor a háttérben megszólalt egy nő, aki hallotta az egészet. Aki addig hallgatott, de most szót kért. »René drágám, a kicsikének igaza van!« Ő volt René Clément felesége.

8. Bár pereskedtek is egymással, örök barátok maradtak

1970-ben bemutatott közös filmjük, a Borsalino forgatása és premierje idején a francia magazinok arról írtak, hogy mostantól majd elkezdődik a színészek közötti versengés az első helyért. Franciaországban 5 millió ember tódult a mozikba megtekinteni a két szupersztár főszereplésével készült alkotást. Belmondo és Delon népszerűsége az egekbe emelkedett – de ebben talán közrejátszott egy kisebb purparlé is. Belmondo ugyanis csak úgy volt hajlandó aláírni a filmhez, ha a forgatáson és a reklámkampányban is ugyanúgy bánnak vele, mint Delonnal.

Delon azonban úgy gondolta, hogy a film moziplakátjának tetején mint társproducer is feltünteti a nevét – vagyis ő kétszer szerepelt a posztereken, így az ügy a bíróság elé került, ahol végül Belmondónak adtak igazat. A nézeteltérés egy időre eltávolította a két sztárt egymástól, de nem szított gyűlöletet közöttük. Évekkel később Alain Delon újságírói kérdésre már azt válaszolta, olyannyira nincs harag köztük, hogy újabb közös filmet sem tart elképzelhetetlennek:

Nem vagyok haragban Belmondóval. Huszonhét éve egy úton haladunk, s azóta is megvagyunk. A lehető legjobb viszonyban. Ha úgy hozza a sors, hogy együtt kell filmeznünk, megcsináljuk.

A nagy találkozó végül összejött – igaz, csak 1998-ban. Ekkor állt ugyanis ismét közösen kamera elé a sztárpáros a Két apának mennyi a fele? című filmben. Belmondo utóbb így emlékezett vissza kettejük kapcsolatára:

Ő és én olyanok vagyunk, mint az éjszaka és a nappal. A forgatás alatt ő fókuszált volt, én ellazult. Mindketten híresek voltunk, és megengedhettük magunknak, hogy megválasszuk a szerepünket. (...) Örömmel árulom el, hogy mindig barátok voltunk. Nagyon jó volt együtt forgatni a Borsalinót. Boldogan játszottunk együtt, és meglátogattuk egymást otthon is. Marseille-ben pedig az összes kocsmát bejártuk. Sok közös volt bennünk. Tudta, hogy nem pályázom az ő szerepére, és én is tudtam, hogy ő sem érdekelt az enyémben. Nem voltunk féltékenyek egymásra.