Róbert Gida játékai

Alan Alexander Milne először rövid történeteket írt Micimackó és a Százholdas Pagony lakóinak kalandjairól, amelyek előbb különböző lapokban jelentek meg, majd két kötetbe gyűjtve: az 1926-os Micimackót két évvel később követte a Micimackó kuckója. A meséket fiának, Christopher Robinnak írta, és mind őt, azaz Róbert Gidát, mind a játékállatait szerepeltette bennük. Az igazi Zsebibaba sajnos elveszett, de a többi eredeti figura - immáron restaurálva - ma is megtekinthető a  New York Public Library központi épületében.

A mackó neve

Christopher mackóját eleinte Edwardnak hívták, később kapta a Winnie-the-Pooh nevet, méghozzá egy Winnie nevű kanadai fekete medve és egy Pooh nevű hattyú után. Winnie az első világháború alatt egy kanadai zászlóalj kabalaállata volt, gazdája,  Harry Coleborn hadnagy egy kanadai vadásztól vette meg az árván maradt bocsot, akit lakóhelyéről, Winnipeg városáról nevezett el. A zászlóalj előbb Angliában állomásozott, majd mikor Franciaországba vezényelték, Coleborn a londoni állatkertnek adományozta a mackót, ahol hamar népszerűvé vált.

A Százholdas Pagony

Az észak-essexi Ashdown Forrest szolgált a Százholdas Pagony mintájául. Milne az erdő szomszédságában vásárolt egy farmházat, ahol a család a hétvégéket és a nyarat töltötte, így a kis Christopher is sokat bóklászott arrafelé. Ugyan a könyvben máshogy nevezik, de számos helyszín könnyen beazonosítható, közülük a legnevezetesebb a Poohstick Bridge, a fahíd, amelyen állva Róbert Gidáék a Micimackó-vizespólót játszották. 1999-ben, a Disney anyagi segítségével a korábban részben helyreállított, de a látogatók özöne miatt kissé lerozzant hidat az eredeti állapotának megfelelően újjáépítették. 

A Micimackó-Vízipóló

Milne és fia találták ki a játékot, és sokat múlatták ezzel az időt a nevezetes hídon. A könyvben Micimackó fejleszti ki és természetesen magáról nevezi el:

"Leért a folyóhoz, de mert nem nézett se jobbra, se balra, beleakadt valamibe. A fenyőtoboz kirepült a kezéből, bele a folyóba.
 - Ördög rúgjon meg! - mondta Micimackó, ahogy a toboz szép lassan úszott lefelé a folyóban. Visszament, másikat kell hozni, de olyat, akire kijön a rím. Á, inkább marad, és nézi a folyót. Úgyis olyan csöndes, nyugodt nap van ma. Lefeküdt, és úgy érezte, ő is lassan úszik a folyóval, és mintha a fenyőtoboz vele úszna.
"Hát ez is furcsa - gondolta Micimackó -, hogy lehet az? Hisz a másik oldalon ejtettem bele, és tessék, ezen az oldalon bújik elő! Vajon mindig így csinálják ezek?" Már ment is vissza új fenyőtobozokért.
Csakugyan fordítva jöttek vissza. Pedig sokáig próbálgatta. Egyszerre dobott be kettőt, és áthajolt a hídon, hogy nézze, melyik ér ki gyorsabban. Hát az egyik gyorsabban ért ki. De mert mind a kettő egyforma nagy volt, nem tudhatta, az volt-e az első, amelyiknek győztesnek kellett volna lenni. Most egy nagyot és egy kicsit dobott bele, hát a nagyobbik volt az első, de ez természetes, a kicsi az utolsó volt, az is természetes... Lám, kétszer nyert; mire hazamehetett uzsonnázni, nyert már harminchatot, de elvesztett huszonnyolcat, ami annyit jelent... na persze, vonjatok csak le huszonnyolcat harminchatból! Akkor hogy állunk?
Így kezdődött ez a játék, a Micimackó-Vízipóló. Micimackó találta ki, gyakran játszották ő meg a barátai, lenn az erdőszélen. Igaz, hogy nem volt mindig elég fenyőtoboz kéznél, akkor botokkal játszották. Ezekkel könnyebben is lehetett, mert jobban lehetett őket látni."

Ahogy a Pisába látogató turisták "megtámasztják" a ferde tornyot, a Poohstick Bridge-nél mi mást tennének, mint hogy Micimackó-Vízipólót játszanak - az Ashdown Forrest gondnoksága jó előre fel is hívja a figyelmüket, hogy botokat otthonról hozzanak, és ne a fákról törjenek le ágakat. Sőt, a játék olyannyira népszerű, hogy külön sportegyesületei is vannak, és rendszeresen megrendezik a Micimackó-Vízipóló világbajnokságot is.

A magyar fordítás: ferdítés

A Micimackó 1935-ben jelent meg először magyarul, és hivatalosan Karinthy Frigyes fordította. Ez azonban nem volt több puszta marketingnél, mert az író a magyaron kívül nem nagyon tudott nyelveket, ám nővére, Emília (Mici - innen a magyar név) valódi nyelvzseni volt. Karinthy Márton írja Ördöggörcs című kötetében: "A Karinthy család is teli volt őrültekkel, és a Devecseri család is teli volt őrültekkel. Igen, a mi családunk is. Ezek folyton jöttek. Mint a Mici néni, a te nagypapád nővére, aki komplett elmebajos volt. Ugyanakkor zseniális nő is volt, nyelvtehetség, aki tizenöt-húsz nyelven oda-vissza fordított. Gépírónő volt, akinek ha spanyolul diktálták a szöveget, ő azonnal oroszra írta át. Az összes híres, nagy Karinthy-fordítások nyers változatát Mici csinálta, a Micimackót is. A verseket, meg amitől az lett, ami, végül persze apám rakta bele. De hát apám nem is tudott angolul. "

Karinthy tehát a maga szája íze szerint véglegesítette testvére fordítását, és a magyar változat jócskán különbözik Milne szövegétől - vannak, akik azt állítják, hogy jobb is, mint az eredeti. Persze ilyenkor felmerül a jogos kérdés, hogy egy fordító mennyire "piszkálhat bele" az eredetibe?

A Micimackó szovjet rajzfilmfeldolgozásáról korábban itt írtunk.