92 éves korában elhunyt Görgey Gábor, Kossuth-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, rendező, aki 2002 és 2003 között a nemzeti kulturális örökség minisztere volt.
Görgey Gábor a Görgey család leszármazottjaként született 1929-ben. 1948-ban felvették a Pázmány Péter Tudományegyetem német-angol szakára, de 1949-ben félbe kellett szakítania tanulmányait. 1950-ben került a színházi élet közelébe, amikor a Nemzeti Színháznál dolgozott. 1951-ben származása miatt kitelepítették, csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre. Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1955-ig hivatalsegédként dolgozott, majd 1956-ig üzemi színjátszó csoportok rendezőjeként.
1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, ahol egészen 1994-ig dolgozott. Eközben 1964 és 1972 között a Pannónia Filmstúdió dramaturgja, 1982 és 1988 között pedig a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetője volt. Többször rendezett a Madách Színházban is. 2002-ben Medgyessy Péter akkori kijelölt miniszterelnök felkérte kormányában a nemzeti kulturális örökség miniszteri posztjának betöltésére. Miniszteri esküjét 2002. május 27-én tette le. 2003-ban, az első kormányátalakítás során távozott pozíciójából. 2004-ig a miniszterelnök kulturális főtanácsadójaként tevékenykedett. 2006-ban az SZDSZ országgyűlési képviselőjelöltje volt.
Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg, 1956-ban, a következő, a Délkör 1963-ban. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, sőt, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, az Adria szirénje című regényéért megkapta a 2000-es Év Könyve-díjat.
„Az árulás vádját kezdettől fogva rágalomnak tartottam.
A vidini levél a magyar történelem egyik legaljasabb irománya. Amikor minden összeomlott, Kossuth átadta a hatalmat Görgeynek, majd beült a hintóba, és megszökött, majd pedig leárulózta írásban egykori harcostársát, ami bűn, de ma is látjuk, hogy egyes politikusok sok mindent megengednek maguknak. Mindig is felháborított, hogy hamisan és gyalázatosan vádolják. És természetesnek vettem, hogy ez a név engem is kötelez” – jelentette ki egyszer őséről, Görgey Artúrról, akiről egyébként drámát is írt.
(via hvg.hu)
