A Bill Murray és a tao elmesél egy csomó vicces sztorit a színészről, minket pedig megzabál a sárga irigység.
Bill Murray fura fickó. Hülye ruhákban jár, szeret trollkodni, váratlan marhaságokat csinálni, ha meg úgy tartja kedve, hát magasról tesz a világra. Olykor segítőkész, máskor mogorva, néha egyenesen bunkó.
De miért pont a tao? A kínai taoizmus szerint a világ állandó mozgásban, változásban van, és ha teljes életet akarunk élni, akkor nem szabad ellenállni ennek a mozgásnak, hanem harmóniára kell vele törekednünk. Magyarán ússzunk az árral, és akkor minden jó lesz. Murray életében ez felszínesen azt jelenti, hogy azt teszi, amihez kedve van, bárhol és bármikor. Nem érdekli az illendőség, sem a konvenció, és az sem, hogyan fognak rá reagálni. Ha épp kedve szottyan valakinek az arcába üvölteni, megteszi, ha olyanja van, beállít egy házibuliba, hogy aztán megtáncoltassa az összes csajt, majd egyetlen szó nélkül távozzon. És ha épp tojik a munkára - hát akkor nem megy be.
Gawin Edwards rengeteg történetet gyűjtött össze Murray életéből - és kifejezetten az életéből. Nyilvánvalóan a filmjei is szóba kerülnek, de Edwards legfőképp az emberre kíváncsi, nem a szerepeire, bár sokszor látványos az átfedés. Aki pusztán filmes érdekességek, kulisszatitkok miatt olvasná el a könyvet, az is találhat kedvére való dolgokat. Megismerhetjük, hogyan tette tönkre az Idétlen időkig Harold Ramisszel való évtizedes barátságát, Ivan Reitman elmeséli, milyen kompromisszumot kötött Murray-vel, hogy jó szokása szerint ne hajítsa el olvasatlanul a forgatókönyvet, mert improvizálni támadt kedve. De a legviccesebb filmes sztorik kétségkívül azok, hogyan próbáltak a reménykedő rendezők kapcsolatot teremteni a bosszantóan elérhetetlen színésszel.
A kötet nagy része Bill tízparancsolata cím alatt csokorba gyűjti a sztorikat, míg a vége sorra veszi a filmeket, és mindegyik kapcsán megoszt az olvasóval egy-egy rövidke anekdotát. Edwards nyilvánvalóan keményvonalasan rajong Murray-ért, és ez általában jót is tesz a könyvnek, de a filmek minikritikái elég fölényeskedők lettek, azokat mellőzhette volna.
Nem érdemes egyben végigolvasni a könyvet. Egyrészt túlságosan tömény, másrészt ilyen nagy adagban Murray nettó seggfejnek tűnhet. És olykor tényleg az. De általában tudatos életfilozófia áll harsány tettei mögött, ami tele van szeretettel és humorral. Mert magasról tesz a közhelyes marhaságokra, az üres udvariassági formulákra, a képmutató és felszínes, sehová nem tartó társalgásokra, és minden pillanatot felhasznál, hogy egy picit jobbá tehesse a világot. Lássuk be, valójában mindnyájunk így szeretne élni. Nem görcsölni, nem az unalmas köröket járni, leszarni a begyöpösödött, értelmetlen konvenciókat, csak élni, és együtt örülni másokkal. És miért ne tehetnénk?
