A gyilkos lassúsággal pergő idő mulatásának számtalan módja van. Van, aki malmozik, van, aki a körmét rágja és van, aki a fülcimpáját masszírozza. A maffiavezér hallgatag sofőrje például az ujjával dobol. Mert bár rohamosan közeledünk a gondolatolvasó buborékok vagy a kilőhető szúnyogméretű lehallgató kapszulák korához, a hong-kongi rendőrségnél mindennek nyoma sincs és titkosügynökeit továbbra is morze alapú súgókészülékekkel felszerelve ereszti szélnek. Legalábbis efféle következtetéseket szűrhetjük le, ha megtekintjük a "Szigorúan piszkos ügyek" című hong-kongi bűnügyi történetet.
Szemtől szemben, álarc. Ismerős történet, de ezúttal is a variációk mikéntje, a lehetőségek ragozása teszi érdekessé. Mert van egy gengszter, aki rendőrnek áll, és van egy rendőr, aki meg gengszternek. Ez eddig rendben, egy-egy. Csakhogy a gengszter valójában rendőr marad, a másik meg gengszter - áthallásokat téve lehetővé ezáltal az egyik rendszerből a másikba. Mikor elhangzik a "tégla van közöttünk" kijelentés, a szinte felismerhetetlenségig ferde szemű egybegyűltek (lehetnek kínaiak, japánok vagy thaiok, nekünk közel egyre megy) zavart, furcsa arcot vágnak mindkét oldalon. Érdekes lenne kicsit tovább figyelni, miért? Talán mindenki tégla? Ebben az esetben a maffia beépített rendőrök, a rendőrség pedig maffiózók gyülekezete volna, ami idővel a két felekezet közötti feszültség elbizonytalanodásához vezethetne. Ez a képtelen tükörfordulat azonban nem tud kibontakozni, mert az események menetét megakasztja egy pont, mégpedig a befejezés.
Szép sakkhúzás, elegáns kűr, mikor az álgengszter lebuktatásával megbízott álrendőr a rendőrfőnök nyomába küldi a nyomozókat, így őt vádolhatja azzal, hogy a maffia emberével találkozik, egyúttal pedig megtudja, ki a besúgó a túloldalon. Elmondom, nincs mit titkolni ezen, hogy mire kiderül, hogy ki a jó és ki a rossz, a jók elhullanak mind egy szálig, viszont cserébe a rossz elhatározza, hogy megjavul. Mindeközben se szex, se kung-fu, se John Woo féle extra vérfürdő, csak egyszerű, nyugodtan ideges kínai srácok és feszült főnökök mobiloznak-lövöldöznek.
De azért ez még egy akciófilm. A történetet ezúttal is korunk szédületes mindenhollét vágya vezérli. A "Szigorúan piszkos ügyek" az a fajta krimi, melyben a rendőrség tudja, hogy ki, mit fog elkövetni, és azt is megtudja, hogy hol, de a bizonyíték - ha csak egy pillanattal is - mindig kicsúszik a kezéből. "Ami történik, az olyan előnyben van azzal szemben, amit gondolunk, hogy soha nem tudjuk utolérni és soha nem ismerhetjük meg a valóságos képét". - mondotta Rilke.
2002-ben, Hong-kongban a "Szigorúan piszkos ügyek" volt a legnagyobb kasszasiker. Nálunk a Titanicon mutatták be. A filmről a fesztivál katalógusban az áll, hogy a benne felhalmozott macsó vonzerő bízvást számíthat nemzetközi érdeklődésre is. Hát ennek lehetünk most tanúi. Bár hozzátehetnénk, hogy a kínai filmcsillagot, Tony Leung Chiu Wai-t ennél jobb formában is láthattunk már olyan remek Wong Kar Wai darabokban, mint a "Szerelemre hangolva" vagy a "Chungking expressz", de még így is elképesztően szerény eszközökkel teremti meg a film legérdekesebb karakterét.
A társrendezői és operatőri munkát is Kar Wai egyik hajdani munkatársa végzi, Andrew Lau, a forgatókönyvet pedig a másik társrendező, Siu Fai Mak írta a hongkongi Johnny To "Fogy az idő" című filmjének ötletei alapján.
