Állatvédő aktivisták csoportja megtámad egy laboratóriumot, ahol főemlősökön folytatnak kísérleteket. Az állatok a vizsgálatok végett emberre is veszélyes vírussal vannak megfertőzve, amely folyamatos agresszív és öntudatlan állapotot eredményez. A bahatolók kiszabadítják az állatokat...
A kómából felébredő, balesetet szenvedett londoni biciklisfutár (Cillian Murphy) különös világra ébred 28 nappal később. Senki sincs körülötte, üres a kórház, üresek az utcák, a terek. Csönd van. Sehol egy teremtett lélek. Ártatlan csodálkozással vegyes rémülettel bolyong a városban, majd - talán megnyugvást, talán menedéket keresve - betér egy templomba. Ám a padokban bomló hullák hevernek, a kiáltásaira megjelenő pap rátámad, s a zajra több hasonló, különösen rángatózó ember jelenik meg, akik üldözőbe veszik. Már-már beérik, amikor váratlan segítsége érkezik, akik leszámolnak üldözőivel. Jim Selinától (Naomie Harris) és Marktól megtudja (Noah Huntley), hogy a kevés túlélő egyike egy fertőzött világban. A menekülés reményében hamarosan útra kelnek. A megmaradtak azonban mind másképp képzelik a jövőt...
Az üres várost megjelenítő képkockákon gyermekkorom világvége képzelgései jelennek meg; amikor gondolatban azzal játszottam, hogy milyen is lehet utolsónak maradni. Jim ebből az ijesztő, ám valami kicsavart és bizsergető módon mégis felemelő állapotból lép át a valóságba. A kómából való ébredés bambasága egy új világra való ráébredés is. Napok, órák alatt változik meg, alkalmazkodik az új világ túlélőtechnikáihoz. A civilizált világ túlélő Ádámja lesz, aki a vele tartó öntörvényű lány hatására felszabadítja ösztöneit és rálel valami újra; talán a szeretetre, a hitre, és arra, hogy egy vírus a legalkalmasabb arra, hogy megtisztítsa ezt a világot.
Danny Boyle (Sekély sírhant, Trainspotting, A part) nagyszerűen vegyít horrort, háborús- és katasztrófafilmet a romantikus mozik már-már sziruposságba csúszó pillanataival. A műfaji és dramaturgiai keverdés, valamint ezek alapkliséinek (zombiszerű lények, csinos lány a túlélőcsapatban...) nagyszerű használata új minőséget hoz létre, amely önmagában is sokak számára tartogathat csemegéket: akkor is megállja a helyét, ha nem akarunk bölcs tanulságot, próféciát keresni. Ezt csak fokozza a film magával ragadó képi világa: a filmet az alacsony költségei és könnyű használhatósága miatt egyre kedveltebb DV technikával forgatták. A más darabokban sokszor öncélúan használt videóképek itt csalárdság nélkül illeszkednek a történethez. A szemcsés, kontraszttalan és pasztellba hajló képek itt nem csupán hatásvadász módon kiszámítottak, hanem önálló és átélhető valósággá emelik a történetet.
A 28 nappal később 21. századi apokalipszis, amelynek minden pillanata korunk ijesztő lenyomata.
