Akkoriban kicsit máshol húzódtak a határok.
Segítség, felnőttem! (1988)
A Segítség, felnőttem! a nyolcvanas évek egyik legbájosabb filmje, amelyben Tom Hanks valósággal lubickol, de van benne egy kicsit túl pikáns jelenet. A főhős egy nagy manhattani játékgyártó cég bolondos alelnöke, aki látványosan összemelegszik a karrierista kolléganőjével (Elizabeth Perkins). Csakhogy: főhősünk ugyan 30 évesnek néz ki, valójában csak egy 12 éves kisfiú, akit Zoltar, a vidámparki kívánságteljesítő automata varázslatos módon megöregített.
Persze a fiú biológiailag már 30 éves, viszont amikor a történet végén visszaváltozik Tom Hanks-arcú felnőttből 12 évessé, és már gyerekként utoljára ránéz a „szerelmére”, nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy itt bizony Susan kurta-furcsa módon, de egy kiskorúval folytatott szerelmi viszonyt.
Rövidzárlat (1986)
Ezt a családbarát, vicces sci-fit, amiben a gonosz Novao Robotics cég kergeti a villámcsapás következtében meghibásodott, önálló életre kelt Johnny 5-öt, egy egész generáció ismeri és szereti (nálunk például a mozikban is nagy sikerrel vetítették, de a hangalámondásos VHS-kazetták feketepiacán is tarolt). Akkor persze még nem tudtuk, hogy a Ben Jabituya nevű karaktert egy nem etnikai hátterű, de amúgy kiváló színész, Fisher Stevens alakítja.
Stevens azóta nyilatkozott a Rövidzárlatban és annak folytatásában játszott szerepéről.
Még mindig úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó film, de ma már nem vállalnám el ezt a szerepet. Nyilvánvalóan más volt a világ 1986-ban."
Érdekesség: a karaktert eredetileg fehér amerikainak szánták, de a gyártás közepén megváltoztatták. Nem akarták kirúgni Stevenst, így vele játszatták el az átírt szerepet is.
A kispapa (1983)
Ebben a vígjátékban Michael Keaton alakítja Jacket, a háromgyerekes családapát, akit elbocsátanak a munkahelyéről, és mivel a felesége előbb talál állást, kénytelen ő magára venni a háztartás és a gyermeknevelés terheit. A feladat sokkal nehezebb, mint amilyennek látszik, ám a megbokrosodó háztartási gépek, a kezelhetetlen kölykök és a "szülés utáni" depresszió ellenére Jack elhatározza, hogy az otthoni munkában is tökéleteset fog alkotni.
Nehéz lenne manapság eladni egy komédiát, ami arról szól, hogy egy férfinek is ki kell vennie részét a gyereknevelésből és a házimunkából. Hát persze, hogy ki kell, ezt (is) jelenti apának lenni. Mi ebben az érdekes?
Tizenhat szál gyertya (1984)
John Hughes első rendezése igazi klasszikus, csak úgy, mint a későbbi Nulladik óra vagy a Meglógtam a Ferrarival, illetve a csak íróként jegyzett Reszkessetek, betörők! A hiteles, életszagú tinikarakterek voltak a legnagyobb erősségei, a Tizenhat szál gyertya egyik figurája azonban minden, csak nem eredeti. A kínai cserediáknak már a neve (Long Duk Dong) is sztereotipikus, de a beszéde és a viselkedése is megtestesíti azokat az ázsiaiakkal szembeni előítéleteket, amiket Hollywood évtizedeken át közvetített. Azt se lehet igazán pozitívumnak felhozni, hogy szemben a régi amerikai filmekkel, itt legalább nem egy fehér színészt maszkíroztak ázsiainak, mert a kínai karakter szerepét a japán származású Gedde Watanabére osztották, mondván a nézőknek úgy is mindegy.
Long Duk Dong kínossága nem utólag tűnt fel, már a New York Times 1984-es kritikája is külön kiemelte.
A suttyók visszavágnak (1984)
A maga korában nagyon népszerű korhatáros komédia mostanra gyakorlatilag nézhetetlen, és nemcsak a humora miatt, hanem azért is, amit humorosnak gondol. A filmtörténet egyik legproblémásabb jelenetében gyakorlatilag szexuális erőszakot látunk, amit viccesnek próbálnak beállítani. A közönségnek meg kellene tapsolnia a főhőst, amiért lefekszik a csinos lánnyal... annak akarata ellenére. Ez már alighanem 1984-ben is túl volt minden határon.
Filmsikerek, amelyek ma már nem készülhetnének el
Tetszik vagy sem, de a politikai korrektség változásokat hozott Hollywoodban, és az olyan dolgok, amik régen egy film sikerét hozták, ma már sokszor tabunak számítanak. Íme tíz régi kedvenc, amit ma elkaszálnának.
Hasonló cikkünk
Via: Movieweb
