J.K. Rowling – és mindenki, aki dicséri

A Harry Potter-szerző transzneműeket illető kijelentéseiről, illetve az emiatt generálódott botrányról mi is sokszor írtunk korábban. Az egész balhé úgy kezdődött, hogy az írónő még 2020 júniusában továbbosztott egy Opinion: Creating a more equal post-COVID-19 world for people who menstruate (Vélemény: egy sokkal egyenlőbb világot kell teremteni a koronavírus utáni időkben azoknak az embereknek, akik menstruálnak) című cikket a Twitteren, a következő kommentárral:

„»Azoknak az embereknek, akik menstruálnak.«

Biztos vagyok benne, hogy van ezekre az emberekre egy szó.

Valaki segítsen ki! Wumben? Wimpund? Woomud?” (az utolsó szavakkal értelemszerűen az angol „women”-re, azaz nőkre célozva, tehát azt sejtetve, hogy a szóban forgó cikk írói nem írták le a „nők” szót, hanem azt azzal a kifejezéssel írták körül, hogy „az emberek, akik menstruálnak”.

Mivel Rowling ezzel a megjegyzésével kizárta a nők köréből azokat, akik nem menstruálnak, azaz elsősorban a transznemű nőket, a közösségi média egy emberként esett neki. Az író egyébként közismert feminista, méghozzá olyan feminista, aki a jelek szerint úgy érzi, hogy ha a transznemű nők több jogot kapnak, azzal azoknak, akik nőknek is születtek, kevesebb joguk lesz (mindezt ő úgy fogalmazta meg, hogy nem kéne eltörölni a születéskor kapott nemek létezését, mivel akkor szerinte magukat a nőket is eltöröljük),

szóval gyakran vannak transzellenes megjegyzései.

A King-ügy részletei

Stephen King odavan az új J.K. Rowling-regényért, neki is estek a fanok

A horror királyának rajongóit az zavarja, hogy a bálványuk egy olyan szerzőt népszerűsít, aki korábban megsértette a transzneműeket.

Tovább

Mindez persze senkit sem jogosít fel arra, hogy halálos fenyegetéseket küldjön neki, de még arra se, hogy bojkottot indítson ellene mint szerző ellen. A legdurvább azonban, hogy a kisebbségek elnyomása miatt érzett vélt vagy valós sértettségtől motiválva nemrégiben még Stephen Kingnek is nekimentek az azóta X-re átnevezett Twitteren, amiért meg merészelte dicsérni Rowling legújabb könyvét.

Nyilván sok köze van a regény minőségének ahhoz, hogyan érez Rowling a transznemű emberekkel kapcsolatban...

Clint Eastwood politikai preferenciája

Ahogy arról 10 sztár, aki színészből lett politikus című cikkünkben is írtunk, a színész- és rendezőveterán évekig a republikánusok egyik leghíresebb támogatója volt Hollywoodban: olyannyira, hogy a 2012-es elnökválasztáson még a párt jelöltállító kongresszusán is részt vett. Majd 2016-ban teljes mellszélességgel állt ki Donald Trump politikája mellett. Saját bevallása szerint elsősorban azért támogatta Trumpot, mert

Amikor a 2016-os elnökválasztás hajrájában arról kérdezték, kire fog szavazni, Trumpra vagy Hillary Clintonra, Eastwood válasza így hangzott. „Ez aztán a nehéz kérdés, igaz-e? Inkább Trumpra, mert tudják, Hillary kinyilvánította, hogy az Obama által kijelölt pályán fog haladni. Trump viszont jól betalált valamibe, hiszen

titokban mindenkinek elege van már ebből a s*ggnyaló politikai korrektségből.”

Azóta Eastwood – elsősorban az annak rendje és módja szerint elnöknek is választott politikus twitteres őrjöngései miatt – revideálta nézeteit, és 2020-ban szakított a republikánusokkal, hogy a demokratákat támogassa, de ettől függetlenül nagyon szomorú, hogy a túltolt PC miatt éveken át úgy látta helyesnek, hogy egy rendkívül káros politizálás mellett foglal állást.

Eastwood és társai

10 sztár, aki színészből lett politikus

Van, aki sokkal híresebb politikusként, van, aki színészként, és olyan is, aki mindkét pályán sokat tett le az asztalra. Reagenről és Schwarzeneggerről persze mindenki hallott már, de kifejezetten meglepő neveket is találtunk!

Tovább

Todd Phillips vígjátékrendezői munkássága

2019-ben az egész filmes és azon kívüli világ meglepődött rajta, hogy az olyan taplókomédiák, mint a Másnaposok-trilógia, a Terhes társaság, a Cool túra vagy a Sulihuligánok direktoraként ismert alkotó a drámai erejű, sőt kifejezetten megrázó, a hetvenes évek súlyos karakterdrámáinak (elsősorban Scorsese filmjeinek, azok közül is a Taxisofőrnek), illetve a nyolcvanas évek komor neonoirjainak az igézetében készült Jokerrel jelentkezett – és azóta sem tűnik úgy, hogy folytatná a megkezdett utat, azaz a vígjátékrendezői pályát, hiszen jelenleg a Joker folytatásán dolgozik.

Magyarázat mindenre

Ezért nem csinál több vígjátékot a Joker és a Másnaposok-filmek rendezője

Todd Phillips egy váratlan fordulattal (anti)szuperhősfilmbe oltott súlyos karakterdrámát rendezett – és erre jó oka volt.

Tovább

Maga Phillips mindezt a következőkkel indokolta egy, a Vanity Fairnek adott interjúban: „Hát próbálj meg manapság viccesnek lenni! Számtalan cikket írnak arról, miért nem működnek már a vígjátékok. Megmondom én, hogy miért: mert a vicces fickók úgy vannak vele, hogy

»b*sszátok meg, minden poénomat sértőnek érzi valaki!«

Nehéz 30 millió emberrel vitatkozni a Twitteren. Erre nem vagyok képes. Szóval úgy vagyok vele, hogy kiszálltam.”

Agatha Christie, Roald Dahl és Ian Fleming regényei

Idén tavasszal mi is beszámoltunk róla, hogy a HarperCollins kiadó a modern kor kihívásainak megfelelőre írta, illetve szerkesztette át Agatha Christie regényeit. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kigyomláltak belőle minden rasszista és antiszemita utalást. A krimi nagyasszonyának Tíz kicsi néger című regénye egyébként már évek óta nálunk is azzal a címmel jelenik meg, hogy Mert többen nincsenek – ám ezúttal ennél jóval drasztikusabb, magát a szöveget, így végeredményben a szerzői jogokat sértő változtatásokról van szó.

A részletek

Poirot nem zsidózik többé

És a többi karakter is hanyagolja a cigányozást és a rasszista megjegyzéseket, miután a HarperCollins kiadó a modern kor kihívásainak megfelelőre írta, illetve szerkesztette át Agatha Christie regényeit.

Tovább

Kihúztak például nemcsak minden N betűs szót a Christie-könyvekből, de átírták még a núbiait is, és olyan hangulat- vagy jellemfestő jelzők sem szerepelnek többé a regényeiben, hogy valakinek „cigányos” a külseje vagy „indiai” a temperamentuma (holott ez gyakran nyilván nem az írónő rasszizmusára, hanem a megszólaló karakter rasszizmusára utal, ami nem volt ritka abban a korban, amikor az Agatha Christie-művek játszódnak).

Ehhez hasonló cenzúra történt a közelmúltban Roald Dahl és a James Bond-opusok szerzőjeként ismert Ian Fleming munkáival is:

utóbbiakból szintén a rasszista kifejezéseket irtották ki, előbbiekből viszont még az olyan, hétköznapi olvasóként ártalmatlannak tűnő szavakat is, mint például a ’kövér’.

Mindezzel kapcsolatban egyébként rendkívül érdekesek Idris Elba szavai, aki nem pont erre, hanem egy nagyon hasonló jelenségre (amikor streamingszolgáltatók teljes filmeket, szériákat, illetve egy-egy sorozatepizódot távolítottak el a kínálatukból a bennük megjelenő rasszista tartalom miatt) reagálva nyilatkozta azt, hogy „erre van kitalálva a korhatár-besorolás. Megmondjuk, melyik tartalom nézhető bárki által, melyiket ajánljuk szülői felügyelettel, mi 15 éven felülieknek vagy 18 éven felülieknek szóló. Ahhoz, hogy kinevessük az igazságot,

először is ismernünk kell az igazságot.

Idris Elba megmondja a frankót

Idris Elba szerint nem kéne törölni a rasszista filmeket és sorozatokat

A Luther fekete sztárja nem ért egyet azzal a lóhalálában történő cenzúrával, ami mostanában zajlik. Ráadásul a megoldást is tudni véli, hogy mit lehetne ehelyett kitalálni.

Tovább

De ha a sorozatokon belül megjelenő rasszista témát cenzúrázzák, vagy törölnek egyes epizódokat, az nem oké. Hékás, hát az embereknek tudniuk kell, hogy valamikor ilyen műsorokat gyártottak! Persze most más idők járnak, és a mozgalomra tekintettel kell lenni. De azt is vegyük észre, hogy szólásszabadság van, és

a közönségnek joga van tudni az igazságot.

Én nem hiszek a cenzúrában. Szerintem mindenkinek meg kell engedni, hogy azt mondja, amit akar, hiszen végső soron mindannyian történeteket mesélünk.”

Kolumbusz-szobrok Amerika-szerte

George Floyd meggyilkolását követően 2020 nyarán egyre több olyan szobrot távolítottak el az USA-ban, amelyeket a rabszolgatartás vagy a gyarmatosítás emlékének tartanak. A rongálási láz hamar elérte Kolumbusz Kristóf emlékműveit is: Minnesotában egy Kolumbusz-szobrot a nyaka köré tekert kötélnél fogva döntött le tüntetők egy csoportja, a virginiai Richmondban ledöntöttek, felgyújtottak és végül tóba dobtak, míg Bostonban lefejeztek egyet, amit emiatt később el is távolítottak a hatóságok North End egyik közteréről.

A nagy felfedező az utóbbi években rendkívül ellentmondásos figurájává vált az amerikai történelemnek, mivel amellett, hogy felfedezte Amerikát, amerikai őslakos indiánok tömegeit mészároltatta le, a szobordöntők pedig ily módon kívánták kifejezni a szolidaritásukat a lemészároltakkal.

Mindez azonban két szempontból is problémás:

egyrészt a legtöbb Kolumbusz Kristóf-szobrot annak idején éppen kisebbségek törekvésére, az ő egységük és identitásuk erősítésére állították (a New York-it például a város jelentős kisebbségét kitevő olasz-amerikaiak adományozták, akik gyökértelenül érkeztek Amerikába, és Kolumbuszban találták meg azt, ami az új hazában össze tudta kovácsolni őket).

Másrészt nagyon álságos a mai morális kategóriákba erőszakkal beszorítani a korábbi történelmi korszakok tetteit, és ha mégis megtesszük, ahelyett, hogy kritikával és távolságtartással kezelnénk, az oda vezethet, hogy az emberi jogi szempont kizárólagos visszavetítése a múltba megmásítja a történelmet és a közös emlékezetet, azaz végső soron a valóságot.

A kizárólagosság sosem jó, és ezek sokkal összetettebb kérdések annál, hogy jókra és rosszakra lehetne osztani a szemben álló feleket.

A szobordöntögetési láz ugyanis elérte a konföderáció nagy alakjait is, viszont többen rámutattak, hogy a déli kulturális örökség nagyon sok családban nem a rasszizmust takarja, ahogy észak és dél szembenállása sem kizárólag a rabszolgatartásról szólt, hanem gazdasági okai is voltak. Ezt pedig a maga komplexitásában kellene vizsgálni a dühödt rongálások helyett.

A hiteles szexjelenetek

Nemcsak a tapasztalat, de különböző kutatások is igazolják, hogy a fiatalabb nemzedék, nevezetesen a Z-generáció sokkal toleránsabb, elfogadóbb mindenféle kisebbségekkel, azaz a szexuális kisebbségekkel szemben is. Ez nemcsak azt jelenti, hogy számukra már – szerencsére – teljesen normálisnak számít a másság, de azt is, hogy olyan differenciáltabb szexuális irányultságokat is elfogadnak, mint például az aszexualitás, ami időközben külön betűt is kapott az LMBTQIA+ rövidítésben. Ezzel párhuzamosan azonban mintha a fiatalok a libidójukat is elveszítették volna: ezt támasztja alá legalábbis egy friss tanulmány, amelyről nemrégiben mi is beszámoltunk.

Az 1995 és 2009 között született nézők, vagyis a Z-generáció filmfogyasztási szokásait vizsgáló elemzés tanúsága szerint a válaszadók 51 százaléka, azaz több mint a fele mondta azt, hogy inkább plátói kapcsolatokról és barátságokról szóló filmeket és sorozatokat néznének romantikus vagy erotikus tartalom helyett. 47,5 százalékuk szerint a legtöbb filmben és sorozatban

„semmi szükség” a szexre,

44 százalékuk pedig úgy érzi, hogy „túlzásba viszik” a romantikát. A megkérdezettek 44 százaléka még tovább ment, és úgy nyilatkozott, hogy online randevúzás helyett inkább „pucoljanak vécét”.

Mi imádtuk

Megérkezett a taplóvígjáték, amire majd' tíz éve vártunk

Jennifer Lawrence prosztókomédiája kellemes nyári meglepetés: imádni valóan alpári, de közben szíve is van. Kritika a Barátnőt felveszünk című filmről.

Tovább

A Psychology Today jelentése szerint a szexuális aktivitás is csökkent ennek a generációnak a körében, így nem volt túl meglepő, hogy amikor felkerült streamingre Jennifer Lawrence pikáns vígjátéka, a Barátnőt felveszünk, heves vita kezdődött arról, hogy szükség volt-e benne a meztelen jelenetekre. És úgy tűnik, nem kizárólag a Z-generációt érintő jelenségről van szó, mert a mindenkire célzó mainstream alkotásokban is egyre kevesebb a szex, és szinte teljesen eltűntek a 90-es években még oly divatos erotikus filmek. Mindennek valószínűleg összetettebb okai vannak, mint hogy le lehessen vezetni a politikai korrektség túlhajszolásából: ebben a cikkünkben tettünk kísérletet a megfejtésére.

A magyar néger szó

A listán szereplő többi jelenségtől eltérően ez talán nem olyan nagy dolog, és valószínűleg azért senkinek sem hiányzik olyan nagyon, de – ahogy arról fentebb, az Agatha Christie-s résznél már volt szó – már nemcsak angolszász nyelvterületen számít szitokszónak az N betűs szó, hanem nálunk is. Ami azért ellentmondásos egy kicsit, mivel nálunk mindig is külön létezett a nagyon csúnya verziója és a teljesen semleges, tényleg mindössze a rasszra utaló ’néger’ szó.

Viszont mivel nagyon hasonlít az angol ’n*gger’-re, Magyarországon is szalonképtelenné vált.

És ez azért okoz egyesek számára zavarokat, mivel a helyette használt fekete szintén nem túl szép, főleg, ha abból indulunk ki, hogy az ázsiai embereket sárgának hívni a legnagyobb sértés. A leginkább elfogadható ’afroamerikai’ kifejezés viszont pontatlan, mivel nem minden fekete Amerikában él.

Nyitókép forrása: InterCom, Mike Marsland / WireImage / Getty Images és InterCom.