Ritkábban, mint kéne, de azért néha előfordul, hogy a második rész minőségén meglátszik, hogy az első szépen szerepelt a pénztáraknál. Megijedni azért nem kell, a Beavatott: A lázadó is ugyanolyan didaktikus, sokszor igen unalmas, máskor szimplán csak megmosolyogtató butaság, mint a franchise bemutatkozó filmje volt – de az akciójelenetei káprázatosak.
Hajrá disztópiák!
Míg Neil Burger (A mágus; Csúcshatás) vállalt némi kockázatot tavaly, addig Robert Schwentke (Légcsavar; Red; R.I.P.D. - Szellemzsaruk) tulajdonképpen nyugodtan ülhetett bele a tutiba, hisz az őrületesnek nem mondható, de azért mindenképpen tisztességes siker bebizonyította, hogy Veronica Roth regénytrilógiájának abszolút ott a helye a megfilmesített ifjúsági disztópiák között. Így aztán Schwentkének nem volt más dolga, mint a már meglévő színészgárdával (új belépő Naomi Watts) űzni tovább a totális biztonsági játékot, vagyis tovább mesélni, hogy mi is történik azzal a lánnyal, aki magától Jennifer Lawrence-től kapta a tanácsot, hogy vállalja el az egyszerre Művelt, Bátor, Őszinte, Önfeláldozó és Barátságos Tris szerepét (így, csupa nagybetűvel, persze). Ő elvállalta és Jól Járt Vele (bár a Csillagainkban a hibával sokkal jobban járt, az legalább Jó Film volt.)
Hajrá Tris!
Nos, mi történik most Shailene Woodley-val, alias Trisszel? Hát, mi történne? Az, ami mostanában szokott az ilyesfajta filmekben: megy előre és harcol menő disztópikus ruhában, közben nyomasztja a felelősségtudat, mert hát Elfajzottnak lenni (így, csupa nagybetűvel) valóban nem éppen egyszerű dolog abban a világban, ahol Kate Winslet üldözi az ember lányát. Pláne akkor, ha az ember lányának pasiját Négyesnek hívják (így, csupa nagybetűvel), s bárhová néz, csak romokat lát, meg Csoport Nélkülieket (gondolom, így, csupa nagybetűvel). Valakinek ugye vezetnie kéne a Lázadókat, de hát közben meg tényleg az a legnagyobb gáz, hogy Kate Winslet Jeanine szerepnévre hallgató diktátora nagyon le akarja Trist vadászni – mert ki akar nyittatni vele valami csillogó dobozkát. Amely nem mást rejt, mint a Nagy Epizódvégi Csattanót.
Hajrá Schwentke!
Ami után persze majd még jön egy nyilván nagyobb fordulat, hiszen tényleg van még egy fejezet – meg néhány novella, amihez a megfelelő bevételi eredmények tükrében hozzá lehet majd nyúlni. Sőt, még annál is tovább tarthat a sorozat, hiszen ismerjük a trendi dörgést: akár ketté is lehet szedni egy könyvet, ha a box office úgy kívánja. Szóval, lehet itt húzni az időt, na de mit csináljon addig is a filmkészítő? Mondjuk, menő akciózásokon törje a fejét. Schwentke vélhetően szuperül érezte magát A lázadó munkálatai közben, elvégre azt nem lehet elvenni a stábtól, hogy egészen pazar látványvilágot hoztak össze: már az elején is láthatunk egy igazán ügyesen megcsinált vonatos jelenetet, s a futás-ugrás-lőfegyverezést később is kifejezetten tempósan és ügyesen oldja meg a brigád. De az igazi mókára a fináléig kell várni, amikor kicsit (nagyon kicsit) a szériáért nem rajongó ember tán még azt is elfeledi, hogy ő mennyire nem rajongó, s egyszerűen élvezni kezdi a filmet. Tényleg nem nagyon – de ahhoz éppen elegendően, hogy mennyire nem lehet semmiféle igazi izgalmat várni az ehhez hasonló produkcióktól.
Kinek ajánljuk?
- Beavatottaknak és Lázadóknak.
- A Zsáner Keményvonalas Híveinek
- Szóval, Minden Nagy Kezdőbetűsnek.
Kinek nem?
- Akik öregnek érzik magukat a nagybetűzéshez.
6/10
