A berni követ hiánypótló film. Egyrészt a szórakoztató és korszerű tévéfilm műfaja hiányzik a magyar filmgyártásból. Készültek eddig is tévéfilmnek nevezett művek, de igazából kommersz vagy szerzői játékfilmek voltak, dramaturgiájuk és atmoszférájuk nagyon különbözött attól, amit a világ boldogabbik felén tévézésnek hívnak. Másrészt A berni követ abban is újat hoz, hogy a szorosan vett thriller műfaját adaptálja hazai viszonyokra.
Az, hogy nem készült tévéfilm, főleg technikai kérdés volt: egyszerűen nem volt épkézláb tévés finanszírozási rendszer, a kereskedelmi csatornák pedig inkább külföldi produkciókat importáltak. De hogy miért nem honosodott meg nálunk ez a műfaj, már izgalmasabb talány. Vannak zsánerek, melyek egyszerűen nem működtek magyar filmes környezetben. Magától értetődőnek látszik mozgóképes suspense-t kreálni, de valamiért mindig nevetséges eredménnyel jártak a hazai kísérletek.
Úgyhogy ezt tekinthetjük áttörésnek: Szász Attila rendező képes volt úgy instruálni és lefilmezni a színészeit, hogy a néző nem érzi kínosan magát. Jó látni, hogy Kádas József, de főleg Szabó Kimmel Tamás kellőképpen fenyegetően tud nézni és fel tud emelni úgy egy pisztolyt, ahogy azt egy amerikai (film)színész is tenné. Persze a hitelességhez hozzátartozik, hogy a mű stabil dialógusokon alapul, ez pedig Köbli Norbert forgatókönyvíró érdeme. Különösen, hogy A berni követ cselekménye viszonylag kis térben és időben zajlik.
A film megtörtént eseményeken alapul. Pontosan két hónappal Nagy Imre és mártírtársai kivégzése után, 1958. augusztus 16-án a Magyar Népköztársaság berni követsége ellen két magyar emigráns, Nagy Sándor és Papp Endre (őket alakítja a Kádas–Szabó Kimmel-duó) fegyveres támadást hajtott végre. Az nem teljesen világos, hogy mit akartak, az viszont igen, hogy westernpárbajra emlékeztető tűzharc alakult ki, amelyben Nagy halálos sebet kapott.
Ennyiből indult, és kellőképen szárnyalt Köbli fantáziája, hogy érzékletessé tegye a két forradalmár és a hatalom megtestesítőjének – Kulka János alakította nagykövetnek – a küzdelmét. A fordulatok felfedése nélkül elmondhatjuk, hogy a film 75 perces játékidejébe sikerült mindent belesűríteni, ami a thriller műfajához kötelező. Sőt, még egy drámai funkcióval rendelkező love storyra is futotta az író tollából.
Köbli Norbert korábban már két „kommunista” alkotásnak is jegyezte a forgatókönyvét, de a mozikban látott A vizsga (Bergendy Péter rendezése arról szólt, hogyan ellenőrzi az államvédelem az ügynökeit 1957-ben) és a szintén tévéfilmnek készült Szabadság, különjárat (Fazakas Gergely a Budapest–Szombathely repülőjárat 1956 nyári eltérítéséről rendezett filmet) igencsak „szellős” volt dramaturgiailag.
Ezek a forgatókönyvek tele voltak következetlenségekkel, amelyeket a könnyűkezű rendezések csak felerősítettek. (A vizsgában például a Nagy Zsolt alakította tartótiszt elővesz egy dossziét, amelyre nagy betűkkel rá van írva: „Titkos ügynöklista”.) De így is, úgy is új színt hozott a magyar filmgyártásba a rendszerváltás előtti kor ábrázolásmódjában. Külön öröm, hogy A berni követ esetében viszont sikerült végre úgy feltenni az i-re a pontot, ahogy kell. Mert, akárhogy is nézzük, elkészült a legszenzitívebb film 1956-ról, illetve pontosabban arról, hogy mit is jelentett az akkor és most.
