Nem holmi punk egy kamerával

A nálunk kevéssé ismert Alex Van Warmerdam (Ábel, Kis Toni, Emma Blank utolsó napjai) filmjei mindig is a provokálásról, a polgárpukkasztásról szóltak, de olyan messzire még sosem ment el, mint a Borgmanban, ami már csak azért is kiemelkedő fegyvertény, mert 38 éves szünet után ez volt az első holland versenyfilm Cannes-ban, és ez nagy szó! Akadnak nála jóval nagyobb provokátorok is, de Van Warmerdam erénye és erőssége, hogy nem holmi punk egy kamerával, egy ok nélküli lázadó, hanem mindezt a konvencionális filmnyelv használatával teszi.

Nicsak, ki kopog?

Marcona vidékiek, soraik közt egy pappal, vadásznak földalatti búvóhelyükön rejtőző, csavargónak tűnő férfiakra a film hatásos nyitójelenetében, és csak később kezdi el az ember azon törni a fejét, hogy mit is látott, mert nem egyszerű hajléktalanokról van szó. Egyikük (Jan Bijvoet) kicsivel később egy gyönyörű, modern villa ajtaján kopogtat, majd azt kéri, hadd fürödhessen meg. Nem engedik be, mire kiprovokál egy verést a ház urától, minek után a feleség (Hadewych Minis) megsajnálja a jövevényt, elrejti a nyárilakban, és gondoskodni kezd róla. Camiel Borgman, mert ez a neve, hamar a gyerekek bizalmába férkőzik, majd új külsőt öltve betölti a tragikus hirtelenséggel megüresedett kertészi állást, és hamarosan társai is akadnak – köztük maga a rendező és felesége, Annet Malherbe. Ezalatt a háztulajdonos házaspár között drasztikusan megromlik a viszony, és hullani kezdenek a szinte ismeretlen mellékszereplők, az (éden)kertet pedig munkagépek kezdik feltűrni. De mire megy ki az egész, és mit akar Borgman?

Ki aludt az ágyacskámban?

A Borgmant szokás Michael Hanekéhez hasonlítani – továbbá Luis Bunuelhez és David Lynch-hez – és valóban vannak párhuzamok például a Funny Games és a Borgman között, hisz az utóbbi is kőkemény home invasion filmként indul, és sokáig az is marad. Van Warmerdam humora kifejezetten gonosz, és akkor is nevetünk, ha az, amit látunk, nem túl vicces, sőt! A csapat ártatlan áldozataitól például a betoncsizma fordított verziója segítségével szabadulnak meg, ami elég groteszk látványt nyújt -, de egy ponton túl arra kezdünk gyanakodni, hogy itt valami többről, másról van szó. Különös vadászkutyák jelennek meg, a házaspár gyerekeivel valami furcsa kotyvalékot itatnak és sebeket ejtenek rajtuk, a meztelen Borgman pedig éjszakánként a feleség fölé guggolva befolyásolja annak álmait. Kik ezek az emberek: agyafúrt szélhámosok, egy őrült szekta, ufók vagy különös igazságosztók? A rendező nem segít nekünk, sőt, nagyon okosan manipulál minket is, akárcsak saját házukban foglyul ejtett hőseit. Amíg tartja magát ehhez, addig a film tökéletes – amikor nem, és másfelé indul el, akkor minden megbillen, de ez csak ritkán történik meg.

Mégis, kik ezek?

Nem tudjuk, kik a különös idegenek, és azt sem tudjuk, miért lettek a ház lakói áldozatok. Nem derül ki, hogy ezek az emberek mivel érdemelték ki a rájuk szabadult poklot – azon túl, hogy sok pénzük van, nem vesznek fel négert kertésznek és kicsit szigorúan bánnak a bébiszitterrel. Ez persze nem baj, tessék szépen elbizonytalanítani a nézőt: aki holland filmre ül be, az sejheti, mi vár rá. Az a baj, ha az elbizonytalnítás túlságosan szándékos, amikor akarás van mögötte. Az erős színházi múlttal rendelkező Van Warmerdam például minden előzmény nélkül beprésel egy groteszk előadást a feldúlt kert közepére, megünneplendő, hogy a jövevények teljesen átvették a hatalmat a ház lakói felett, és ez nem működik. Szinte minden más igen: a lélektani dráma felépítése, az apró gegek, a jól adagolt, fekete humorral átszőtt erőszak, és persze a színészi játék. A főszereplő, viharvert arcú flamand Jan Bijvoet megdöbbentően hasonlít a nála jóval felkapottabb Christoph Waltzra, és majdnem olyan jó is.   

Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik, ha a történet kiszámíthatatlan.
- Akik látták a Titanic Filmfesztiválon a rendező korábbi filmjeit
- Akik szeretik Hollandiát.

Kinek nem?
- Akiket irritál, ha a rendező babrál a fejükkel.
- Akik nem bírják a hangoskodó, sóher hollandokat.
- Akik érzékenyek a privátszférájukra.

8/10