John Turturro új rendezése (ahogy azt sejteni lehetett), pontosan olyan, mintha Woody Allen rendezte volna. De azért (kábé úgy, ahogy sejteni lehetett), látszik rajta, hogy nem Woody Allen rendezte. Viszont nagyon jót tesz a Bérgavallérnak, hogy játszik benne.
Nem szép, de kedves
Turturro remek arc – az a fajta, akire nem mondhatjuk azt se, hogy aha, ismerős, de nem ugrik be, hogy hívják. Még a neve is jól hangzik. Rettentően szerethető karakterszínész, Coen-remekművekben, más függetlenfilmekben és a csapnivaló Transformersekben szintúgy lehetetlen rá haragudni. Ráadásul, rendezőnek se utolsó – a Románc és cigaretta például eléggé édes volt, énekelt benne többek között James Gandolfini is, Isten nyugosztalja. Most meg itt van ez, aminek a címszerepét is Turturro alakítja, egy kedves virágost, akit rábeszél barátja, hogy tegyen jót hölgyekkel. Az egyik felbérlőt a ritkán látható Sharon Stone adja – úgyhogy hősünk naná, hogy igent mond.
Szex és New York férfiakkal – brooklyni módra
Igent mondunk mi is, elvégre már az első percekben megjelenik Woody Allen, bezárja könyvesboltját, megkeresi cimboráját, s a maga oly szerethető, neurotikus stílusában szónoklatba kezd, hogy a kissé mamlasz, de maga módján igen vonzó férfi miért is alkalmas szerinte arra, hogy pénzért árulja magát. A colos férfi zavartan rakja arrébb az éppen szárára vágott friss virágot, kicsit szabadkozik, hogy ő még ilyet sose, meg egyébként is... De aztán rábeszélődik, felöltözik, s kielégíti a kuncsaftokat. Vagyis beindul a biznisz. Közben persze eszi kicsit a lelkiismeretnek az ő furdalása, de nem keményen, csak éppenhogy – ahogy az ilyen könnyed, dzsesszre megvágott semmiségekben ez lenni szokott. A lényeg úgyis az, hogy egy özvegy, Vanessa Paradis személyében rátalál az igazi szerelem. Vagy valami olyasmi.
Játszd újra, Woody!
Csak valahogy nem eléggé érdekes az egész. Részleteiben nagyon is vices, néha zseniálisan szellemes – mint például Liev Schreiber eltökélt zsidó zsaruja, aki úgy vigyáz sajátjaira hagyománykövető hacukában s fizimiskával, hogy nem lehet eléggé kedvelni érte. De a show-t egyértelműen Woody viszi, hiszen ennél kisebb szerepben is képes ráülni egy filmre, de itt még jó, neki való mondatokat is kap, amivel aztán ő igazán tud élni. Ráadásul, ha még azt is elárulom, hogy Allen bácsi afro-amerikai család férjeként, apukájaként osztja az észt… Nos, azt hiszem, mindenki számára világos, hogy melyek a Bérgavallér igazán mókás, maradandó pillanatai.
Kinek ajánljuk?
- Akik szeretik Woody Allent.
- Akik boldogok attól, ha sok sztár van egy helyen.
- Akik imádják New York-ot ősszel.
Kinek nem?
- Akik unják Woody Allent.
- Akiket szerint nem árt, ha egy film összeáll egy képpé.
- Akiket nem hatnak meg a New York-i falevelek.
5/10
