Nagy ám itt a dilemma! Ki lőtte le a poént?
A film rendezője vagy magyarországi forgalmazója (bár azt is gond nélkül elhiszem, hogy a készítők adták ezt a példásan hülye alcímet, a valóban mérsékelten informatív K-PAX mögé). Mert az itt a kérdés, hogy Kevin, mint a neve (Spacey) sugallja, egy konkrét ufó-e, mert akkor akár Földi László is játszhatná a szerepét, az legalább félrevezető lenne, gondolom, ez hivatali ártalom nála, de hátha mégse. Vagy nem marslakó, csak elmebeteg, és akkor belső bolygója van neki.
Mit gondolnak? Semmit? Akkor segítek!
Láttak önök már marslakót? Hát elmebeteget?
És a moziban? Sebaj. Aki mindezeket a gyötrő problémákat megoldani lenne hivatott, Jeff Bridges, állítólag csak ritkán jut Narancshoz, az előfizetését mindig időben megújítja, de az amerikai postások Párizsban bicikliznek, a diadalív árnyékában, a hűsön.
Kevint betakarítják egy marslakók találására amúgy is felette alkalmas pályaudvarról, és indulhat a móka a zárt osztályon, a mozgalmasság mind nagyobb dicséretére. Mit tud a kripli? Másodfokú egyenleteket fejben megoldani? Nem. Olajvállalatot igazgatni, elengedett kézzel? Nem. Híreket fölolvasni a közszolgálatin? Nem. Képzelhetik: úgy tanít önmagunkra találni, mint egy földre szállt Krisztus.
Ez egy hollywoodi irály, tudja mindenki. Álljatok meg egy pillanatra, rohanó, vak emberek, akik már rég elfelejtettétek, mi után is futtok, hova indultatok. Atavisztikus emléktek csupán, pedig valaha tudtatok szeretni, örülni, odafigyelni egymásra, megbecsülni mindazt, amit jó sorsotok ád. Hegedűszó, tubafüst, íme eljön a megváltó, aki fölhívja a figyelmünket (az enyimének speciel titkos a száma, de ha fölhívják a szerkesztőséget, megadják boldognak, boldogtalannak).
Mármost, aki ilyenre képes, megváltani, szemet fölnyitni, napnál is világosabb: csakis társadalmon kívüli vállalkozó lehet. És akkor nem seckojedno, hogy az illető űrlény-e vagy elmekórtani eset? De. Nekem például nyolc, hogy ki jön a házamba: az E. T. vagy az Esőember.
