A harc mestere

A film, a forgalmazói-alkotói meghatározás szerint akció-krimi, vagyis: afféle bunyós-gondolkodós fajta. Több mint akció. Kevesebb mint krimi. Az újítás kényszerének eklektikája. Kifulladó műfajok felélesztésének legfrissebb kísérlete. Hiszen a krimik is, akciófilmek is abszurditásba menően lettek fokozva, bonyolítva, butítva. A harc mestere kicsit más, ez már az új évezred filmje, ügyes kísérlet a két műfaj elemeinek felhasználására és újraértelmezésére.

Neil Shaw (Wesley Snipes) az ENSZ különleges, s természetesen titkos ügynöke: intelligens, kreatív, legyőzhetetlen és becsületes. Ám egy rossz napon, rossz időben van rossz helyen, így látszólag ő a rosszfiú. A kínai nagykövet meggyilkolásával gyanúsítják, éppen akkor, amikor az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi megállapodásra készül. Beindul az FBI, beindul a kínai maffia és hullanak az emberek. Shaw menekül, okoskodik, bunyózik: keresi a megoldást, s ebben társa is akad a csinos ENSZ-tolmács Julia Fong (Marie Matiko) személyében, kinek megmenti életét. Közben persze ármány, fondorlat, kétszínűség, de végül...

Wesley Snipes nem az a színész, akin könnyen ki lehet igazodni, hogy merre indult, hova is tartozik. Hollywoodi kollégáihoz hasonlatosan ő is nyakra-főre vállalja szerepeket, de nemigen lehet besorolni. Némely filmje után csak a fejét fogja az ember, na, itt a fekete Bruce Willis (57-es utas) - míg máskor az új fekete színészt láthatjuk benne (Mo' Better Blues, New Jack City). Snipes mellett ismerős arcként feltűnik a "nagy öreg", Donald Sutherland, sokadik hátsó-irányító, nagyember szerepében. Ő csupán az arcát adja: hideg mosolya és tekintete mindig bejön, már-már filmtörténeti etalon.

A filmnek minden tipikus és sablonos vonása mellett megvan az az erénye, hogy az alkotók igyekeztek mindent valami új köntösben tálalni. Ami a klasszikus helyzetek és korunk technofil elvárásainak határán van. Ez Shaw esetében azt jelenti, hogy nem csupán a technika által, hanem önnön (még hihető) képességeivel oldja meg a problémák sokaságát: már szinte valóságos.

A harc mestere másik újítása, hogy képi világában is igyekszik újat mutatni. Nem csak kommersz és üres (megszokott) akció-képsorokat láthatunk, hanem kimondottan a látványt értelmezni akaró, s szépségre törekvő képeket. Emögött kettős operatőri munka rejlik: a filmet fényképező Pierre Gill mellett a rendező, Christian Duguay is a kamera mögé állt. Ez teret ad a véletlen, nem kiszámított, hanem az adott helyzetben észrevett képeknek, ami arrafelé eleddig idegen volt.

Ez a többszörös kettősség nekünk fogyasztóknak is jó: az akciófilm-megszállottak és a megrögzött analizálók is élvezkedhetnek.