Kosztümös, tudománytörténeti témájú filmet az ember nem moziban, hanem egy esős éjszakán a tévében néz meg, jobb híján. A Lélektől lélekig hiába jó film, a moziba járóknak nachos és dolby surround mellé szörnyekre és űrhajókra van szükségük, nem pedig pigmeusokra és okulárés tudósokra. Aki azonban mégsem várja meg, hogy a Régis Wargnier filmjét megvegye valamelyik közszolgálati tévé, és elballag valamelyik plázába, nem fog csalódni. A filmben van kaland és filozófia, egzotikus tájak és szép nő.
Fekete gyökerek
1870-ben járunk, a darwinista állítások kezdenek meggyökerezni Angliában, egyre többen emésztgetik azt a tényt, hogy Ádám és Éva fekete volt, de egy valami még nincs meg, az a bizonyos hiányzó láncszem. Az emberszabású majmok és a ma ismert ember között a fejlődési fán hiányzik egy elem (azóta is), és Jamie Dodd (Joseph Fiennes), Alexander Auchinleck (Iain Glen) és Fraser Mc Bride (Hugh Bonneville) antropológusok arra áldozzák életüket, hogy megtalálják ezt az élőlényt. A "lényt" az Ituri erdőkben élő (ma már csak alig százezres lélekszámú) pigmeusokban vélik felfedezni, ezért Elena Van Den Ende (Kristin Scott Thomas) állatkereskedő segítségével foglyul is ejtenek egy "nőstényt" és egy "hímet", hogy emberszabású majmokként jegyezve a vámpapírokon Skóciába csempésszék tanulmányozás céljából.
A tudomány nevében
A tudomány nevében lemérik őket, megvizsgálják a fejméretüket, a nemi szervüket, vizsgálják viselkedésüket, és úgy találják, hogy 140 cm-es magasságuk, kis fejméretük, kissé görbe testtartásuk, és agresszív viselkedésük - mely a megalázó fogva tartás és kísérletezés eredménye - arról árulkodik, hogy csak nemrég járhatnak két lábon. Az egyedüli kétkedő Jamie, aki a kisemberekben, Tokóban (Lomama Boseki) és Likolában (Cécile Bayiha) nem majmokat, hanem érző és gondolkodó, a fejlődő világtól izolált, de saját kultúrával rendelkező embereket lát. Mivel úgy gondolja, hogy tévedtek, nem akar az Akadémiára kiállni eredményeikkel. A két másik tudós azonban badarságnak tartja felfedezéseit, és nem éppen tudósokhoz illő harcot indít az elmélet bizonyításáért.
Vadak és civilizáltak
Ahogy Urs Bitterli remek könyve, a Vadak és civilizáltak, úgy mutatja be Wargnier filmje lépésről lépesre a "felsőbb rendű fehér faj" tudálékosságát, beszűkültségét, a felfedezések korának számtalan tudományos tévedését, és azt, hogy az odafigyelés, a beleérző képesség, a nyitottság néha fontosabb felismerésekre vezet, mint a körző és a vonalzó. A film számtalan információt nyújt a XIX. századi művelt Angliáról, a tudományos világ máig tartó konzervativizmusáról, és arról, hogy az előítéletek elsősorban az információhiányból fakadnak. A pigmeusokon azonban nem segít, mert a kongói harcosok nem járnak moziba, és szépen lassan felzabálják őket.
