A bohém fiú saját testvérének apjává válik, kiderül, hogy anyja leszbikus, a végén mégis a társadalom hasznos csavarjává lesz. A kritika mellé minden olvasó filmes szakkifejezést kap, egyenesen a termelőtől.
Elérkezett az idő, hogy - a 101 Rejkjavik című film kapcsán - bevezessem a "nyári mozi" fogalmát. A nemzetközileg "summer movie"-ként ismertté váló kategóriába azokat a műveket sorolja majd a szakirodalom, amelyek 30 és 45 fok közötti hőmérsékleti tartományban is fogyaszthatóak, humorosak, könnyed történetvezetésűek, nem tartalmaznak verejtékezést serkentő fordulatokat, ugyanakkor a nyári film szezonjában is aktív filmkritikust sem kényszerítik felesleges intellektuális bravúrokra.
A 101 Rejkjavik, amellett, hogy szakkifejezésem ötletét adta, rögtön új elemmel is bővítette a kategóriát, ami persze az ok-okozat sorrendjének megkavarodását sejteti. Mivel azonban e pillanatban válnak plazmaállapotúvá a város közútjai, ezt a szálat most hagyjuk. Maradjunk a tényeknél, mégpedig, hogy az elvárhatótól eltérően, a film, ahelyett, hogy két fagylaltos kocsi között játszódna, valami tengerparton, inkább Izlandra viszi a nézőt.
Az északi szigeten folyamatosan szürke dara hull az égből, a szereplők, évszaktól függően vagy hóban, vagy latyakban gázolnak, soha nem süt a nap, de ez nem annyira tűnik fel, mert a cselekmény leginkább belső terekben bonyolódik. Az első pillanatban idegen helyszín, meglepő módon, izzadásgátló hatású, így hozzájárul a néző komfortérzetének javulásához.
A sztori - egy harmincas, felnőni nem akaró, anyjával lakó, élhetetlen srác jellemfejlődése - e jótékony hatásokra csak ráerősít. A "lógós-filmek" (ez egy más által létrehozott kategória) kliséit mozgató darab ugyanis nem csak a link-de-szeretnivaló figurát hozza, hanem a főhős magára találásának furcsa módjával is megismerteti a nézőt. A megoldásban szerepet kap egy anya, annak spanyol illetőségű, leszbikus barátnője, és a sikamlós helyzet, amelyben a bohém fiú saját testvérének apjává válik, miközben persze azért szó sincs vérfertőzésről. Valójában egyéb dolgokról sem nagyon.
Mert hiába a bátor alaphelyzet, a "nyári mozi" kategóriáját a súlyos kérdések csak szétfeszítenék - feleslegesen - hiszen alig fél órája alkottam. Így inkább kellemes elektronikus háttérzene (pl. Damon Albarn - Blur) mellett ismert toposzok közt barangolhatunk, az x-generációs mozitól a tini komédián át az angol kisrealista filmekig.
A 101 Rejkjavik-ot leginkább Almodovar filmjeiből ismert Victoria Abril alakítása, és a visszafogottan de hatásosan komponált képek teszik emlékezetessé. Olyanok ezek, mint csoki darabok a fagyiban, ami azért elolvad, ha nem esszük meg gyorsan.
