Magyar thrillerből nincs sok és azok közt is több a rossz, mint a jó, ám Sopsits Árpád 2016-os filmje kétségtelenül az élmezőnyben van. Tegyük hozzá, nem azért, mert jobb híján, hanem mert valóban izgalmas és brutális filmről van szó, bár aki a maga teljességében szeretné nézni A martfűi rémet, az inkább a jó fél órával hosszabb minisorozatot nézze meg a Netflixen. Ugyanis a moziváltozat néhány szála kissé kurtára, elnagyoltra sikerült, ám kibontva minden a helyére került.

Bár a cím egyértelműsíti, melyik hírhedt magyar sorozatgyilkosról van szó, az alkotók mégis több ponton változtattak a történeten, beleértve furamód a neveket is, például a gyilkos Kovács Péterből Bognár Pál lett, az ártatlanul bebörtönzött Kirják Jánosból Réti Ákos. 

No de mi is volt a martfűi rém históriája?

1957. július 22-én a martfűi Tisza Cipőgyár délutáni műszakát befejező munkásnők hazafelé ballagtak, közülük egy fiatal lány egy Tiszaföldvár felé vezető, kivilágítatlan dűlőúton gyalogolt magában. A 23 éves Kovács Péter aznap este a Visszaélés című argentin filmet nézte a martfűi moziban, és a film egyik jelenete, amelyben egy férfi erőszakoskodik egy nővel, annyira felizgatta, hogy maga is hasonlót akart tenni. Biciklivel követte a földesúton baktató lányt, és rátámadt. Egy vasdarabbal nagy erejű ütést mért a koponyájára, majd a filmben látott módon megerőszakolta a nőt, fojtogatta, majd a testet egy árokba rejtette. Miután végzett a nővel, Kovács hazabiciklizett.

A holttestet másnap találta meg néhány munkás, és a rendőrség egy bizonyos Kirják Jánost gyanúsított meg a gyilkossággal, ugyanis a munkahelyen barátságban volt a lánnyal, bár ennél több nem volt köztük. A nyomozók úgy vélték, hogy Kirják meg akarta kérni a lány kezét, ám az elutasította, és ez annyira feldühített a férfit, hogy végzett vele. Kirják alibijét nem igazolta az anyja, és vallomásában ellentmondásokba keveredett,

a rendőrség pedig, hogy a közvéleményt megnyugtassa, gyakorlatilag kiverte a férfiből a beismerő vallomást.

Előbb halálra ítélték, majd életfogytiglanra változtatták az ítéletet, az ártatlan Kirják pedig bevonult a börtönbe.

Kovács közben megnősült és családot alapított, és egészen 1963-ig nem követett el semmit. Az év november 13-áján este megtámadott egy Homok község felé tartó munkásasszonyt: kalapáccsal leütötte, majd letépte róla a ruhát, hogy megerőszakolja, majd megölje, de valami közbejöhetett, mert nem tudta véghezvinni. A nőt megtalálták és sikerült megmenteni az életét. Fél év múlva, 1964. március 21-én Kovács újra próbálkozott, és akkor sem sikerült neki: a kiszemelt nőnek sikerült elhajolni a kalapácsütés elől, majd elmenekült.

Május 4-én Nagyrév közelében egy nő holttestét találták a Tiszában, nagyjából egy hónapja lehetett a vízben. Bűncselekmény nyomát nem találták, a halál okaként fulladást állapítottak meg. 1965 áprilisában egy tizenéves lány oszlásnak indult tetemét találták a folyóban, de ismét nem találtak a hatóságok bűncselekményre utaló nyomokat, így öngyilkosságnak könyvelték el az esetet. Csakhogy ez már a rendőrségnek is sok volt, pláne, hogy hasonlóságokat véltek felfedezni az esetek között. Nyomozni kezdtek, vagy negyven férfi képbe került, köztük Kovács is, de hamar kizárták a gyanúsítottak közül rendezett élete miatt.

1967. június 20-án aztán újabb, megcsonkított holttestet találtak Öcsöd közelében, a Körösben. A nyomok alapján feltételezték, hogy a testet egy hídról dobták a folyóba. A nő koponyája berepedt, így feltűnt a korábbi esetekkel való hasonlóság, továbbá a körmei alatt a rendőrök üvegdarabkákat találtak. Ismét felbukkant a gyanúsítottak közt Kovács Péter, és ugyan a felesége igazolt neki alibit, hamar kiderült, hogy a férfi munkahelyi teherautója tele van üvegszilánkokkal (korábban ügyetlenségében nekihajtott a ciőgyár bejáratát elzáró láncnak és betörte a kocsi szélvédőjét), ahogy a ruhája is, sőt, szemtanúkat is találtak, akik együtt látták Kovácsot és a sógorát a meggyilkolt nővel egy kocsmában. Végül a sógor vallomása vezetett Kovács letartóztatásához: együtt mulatoztak, majd Kovács felajánlotta, hogy hazaviszi a nőt...

1967. augusztus 11-én tartóztatták le. Négy gyilkosságot és két sikertelen gyilkossági kísérletet vallott be, és kötél általi halálra ítélték. 1968. december 1-én végezték ki. Szerencsétlen

Kirjákot 11 évnyi raboskodás után engedték szabadon.

Elképzelhetőnek tartják, hogy a martfűi rém több gyilkosságot is elkövetett, kapcsolatba is hozták többel is, de nem tudták rábizonyítani – egyebek között egy 1955-ös szolnoki esetet, amikor is megerőszakoltak és megfojtottak egy 19 éves nőt. Akkor egy Bulyáki István nevű fenegyereket csuktak le, aki rendszeresen bántalmazott nőket, viszont a gyilkossággal kapcsolatban ártatlannak vallotta magát. Az akkoriban a mintegy húsz kilométerre fekvő Tiszaföldváron élő Kovács aznap bizonyíthatóan a szolnoki vasútállamáson éjszakázott.

Vallomásában Kovács részletesen beszélt szexuális elfojtásairól, és arról, hogy a gyilkolási vágyat erőszakos filmjelenetek szították fel a leginkább benne: a korábban  említett Visszaélés mellett a Bűn és bűnhődés színházi közvetítését nézve a jelenet, amelyben Raszkolnyikov a baltával agyonüti az öregasszonyt, a Tenkes kapitányának egyik epizódja, de vallomásában említette a Sophia Loren főszereplésével készült Egy asszony meg a lánya című 1960-as film templomi megerőszakolás-jelentét is.

(Források: Wikipedia, 168 óra, Napi Történelmi Forrás)