Vannak emlékezetes dallamok, melyeket akkor is felismerünk, ha a környezetétől függetlenül halljuk. A filmekben gyakran használják ezeket nem titkolt marketing céllal: ha egy bizonyos dallammal csörren egy telefon, akkor biztosak lehetünk a márkájában, ha megszólal a hangosbemondó szignálja, tudjuk, fontos információ fog elhangzani. Apropó, filmek: a napokban lehetett olvasni arról, hogy az egyik legismertebb zeneszerző, Hans Zimmer komponálja az új BMW-k belső hangjait. Zimmer nem csak zenében, hanem hangtextúrákban is gondolkodik: már a Batman: Kezdődik és A sötét lovag esetében is komponált ilyen “akusztikus identitást” Gotham City és a Batmobil számára. “A hangszín határozza meg a személyiséget. Ez ad mélységet és érzelmeket a karakternek” – mondja Zimmer. A sonic branding, vagyis a hangokkal történő márkaépítés nem újkeletű dolog: öt olyan jellegzetes dallamot szedtünk össze, ami egybeforrt a tárgyával, és azt is eláruljuk, miként komponálták őket.

A MÁV hangosbemondó

Rengeteg legenda kering arról, ki komponálta a pályaudvarokon gyakran elhangzó dallamot, amit a személyvonatok utastájékoztatása előtt játszanak le. Az egyik legismertebb szerint az Operaház egykori főigazgatója, Petrovics Emil volt a “zeneszerző”, aki minden egyes lejátszás után 15 fillér jogdíjat kapott, ami nem kevés, ha összeszámoljuk, hogy egy nap hányszor hangzott el a jellegzetes szignál szerte az országban. Ebből viszont semmi sem igaz, a dallamot a MÁV Távközlési és Biztosítóberendezési Központi Főnökség Rádió- és Készülékfejlesztési Csoport vezetőjének, Székely Tamásnak köszönhetjük, akinek ez az egyetlen ismert műve. 

A jellegzetes hangsor 1973 óta vezeti fel az utastájékoztatást, korábban a “Figyelem, figyelem! Felhívjuk a kedves utazóközönség figyelmét, hogy…” kezdetű szöveg hangzott el, ami azonban annyira jelentéktelen volt, hogy az utasok gyakran nem is figyeltek fel rá.

Ennek orvoslására 1972-ben kiírtak egy pályázatot, melynek kitételei közt szerepelt, hogy

• a dallam kellemes, fülbemászó legyen,
• hangsúlyosan induljon és ne záruljon le,
• valamint könnyen megvalósítható hangkészlete legyen.
• Továbbá se túl rövid, se túl hosszú,
• se unalmas, se ijesztő ne legyen.

Ezen túl technikai feltétel volt, hogy a hangosítóeszközök átvitt beszédsávjába essen a frekvenciakészlete. Székelyt pedig azzal bízták meg, hogy dolgozzon ki egy szerkezetet, amely alkalmas ennek lejátszására. Ez lett a DG-1, ami nemes egyszerűséggel a “dallamgenerátor 1” rövidítése. Székely azonban maga is benevezett a pályázatra, és a 30 dallam közül végül az övé lett a nyertes hangsor:

D-A-H-A-Fisz-G-Fisz. 

A győztes pályamunkát 3000 forinttal jutalmazták, és 5000 forint jogdíjat fizettek a jövőbeli használatért. A dallamot először 1973 októberében játszották le a Keleti pályaudvaron, 1974-re pedig már a kisebb állomásokon is bevezették.

A Nokia csengőhang

A finn cég hőskorában becslések szerint 1,8 milliárdszor hangzott fel szerte a világon a közismert Nokia-csengőhang. A dallam azonban eredetileg nem csengőhang volt: Francisco Tárrega spanyol zenész 1902-es Gran Vals című gitárjátékából származik. 

Ám a hangsor története valójában ennél is régebbre nyúlik vissza, mivel Tárrega egy Chopin-keringő, az 1834-ben komponált Grande valse brillante egy részletét használta fel és dolgozta át. (Ha elkezded lejátszani az alábbi felvételt, pont oda van beállítva, ahol az ismerős dallam felcsendül).

Hogy miért épp Tárrega dallamát választották 1993-ban a Nokiánál? A válasz kissé kiábrándító: a zeneszerző 1909-ben hunyt el, így már nem kell jogdíjat fizetni a művei után.

A Mac boot hangja

A Mac gépek indítóhangja körül rengeteg legenda kering, ezek közül az egyik legnépszerűbb, hogy valójában a The Beatles egyik dalának, az A Day in the Life-nak az utolsó akkordja. A dallamot valójában Jim Reekes komponálta, akárcsak a Mac korábbi indítóhangját, a Sosumit, ami egy sima “bíp” volt. Akkoriban ez elég volt, hogy a gép jelezze, megtörtént a rendszerindítás (ugyanakkor érdekes és zavaró, hogy a rendszerhibát ugyanez a hang jelezte, csak háromszor hangzott el egymás után).

Reekes később, mikor a hangkártyák lehetővé tették, egy lényegesen vidámabb, tisztább hangot dolgozott ki, ami sokkal zeneibb. A 90-es évektől használták ezt a hangot, és bár próbálkoztak más dallamokkal is, mindig visszatértek ehhez a C-dúrhoz, s mindmáig ez szólal meg, ha bekapcsolunk egy Mac-et.

A Facebook hívásjelző

Egész pontosan a Messenger tíz évvel ezelőtti dallamáról van szó, ami akkor szólalt meg amikor, videóhívás érkezett.

A hang történetéről Everett Katigbak, a Facebook egykori munkatársa számolt be: amellett, hogy egy olyan egyedi hangsort kerestek, ami a márkáról is állít valamit, fontos volt, hogy markáns legyen. Így lett a videóhívás dallama az F-dúr 7 akkord, amiben

az a trükk, hogy a következő négy hangból áll: F, A, C és E.

Szóval olyan tökéletesen állít valamit a márkáról, hogy magát a márkát állítja. 

A Netflix “tu-dum” hanglogója

Ebben az esetben nem csak a dallam fontos, de a hozzá társított rövid mozgókép is: ez a kettő adja ki együtt a hanglogót. Viszont a Netflix esetében a hang önálló életre kelt, olyannyira, hogy a tavalyi globális rajongói eseménynek már nemes egyszerűséggel az volt a címe, hogy Tudum 2022. 

A hanglogóról Todd Yellin, a Netflix termékért felelős alelnöke beszélt egy podcastben, még 2015-ben. A cél az volt, hogy olyan hangot hozzanak létre, ami feszültséget kelt, és valamilyen módon kapcsolódik a moziszerű szórakoztatáshoz. Mindenképp rövidnek kellett lennie, mivel a mai rohanó világban egy hosszú dallam nem működött volna. Első körben a Metro-Goldwyn-Mayer oroszlánbőgésének mintájára egy kecskebömbölést terveztek, amit  Yellin viccesnek és különösnek talált, de végül nem ez lett a befutó. A mára már klasszikussá vált “tu-dum” valójában

egy jegygyűrű kopogása egy faszekrényen.

Az eredeti hangra természetesen több effekt is került, így lett belőle a ma ismert dallam. Három hang volt versenyben: ez, az említett kecske és egy óceánmélyi pezsgés, melyek közül Yellin és Tanya Kumar, a Netflix márkatervezési vezetője választották ki a befutót. Illetve egész pontosan Yellin 10 éves kislánya volt az, akinek egyértelműen a “tu-dum” tetszett a legjobban.

A “tu-dumm” hosszabb verzióját, melyet a mozikban is bemutatott Netflix-filmekhez használtak, maga Hans Zimmer komponálta, s így írásunk is keretes szerkezetű lett.

(via BMW, Múlt-kor, Quartz, The World Reekes, Wired, Entertainment)