Krzysztof Kieslowki tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halálával nagy űr támadt a nézhető európai művészfilmek piacán, melyet - s ezt az elmúlt tíz év filmtermésének ismeretében bátran állíthatjuk - mind a mai napig nem igazán sikerült betöltenie az ezen fáradozó kollégáknak. A lengyel filmrendező öröksége a tetemes szellemi javakon túl három rövid filmtervet is tartalmazott, egy készülő filmtrilógia vázlatos leírását, melynek megvalósítására azonban Kieslowski-nak már nem maradt ideje.
Bár Kieslowski a Három szín-trilógia befejezése után azt nyilatkozta, hogy egyszer és mindenkorra felhagyott a rendezéssel, a Mennyország, Pokol és Purgatórium címmel papírra vetett vázlatok ennek az ellenkezőjét bizonyították, a közönség tehát - miután híre ment az előkészületeknek - joggal reménykedhetett abban, hogy a közeljövőben is része lesz a Kieslowski-filmektől megszokott, bensőséges mozi-élményben. A rendező halálával szertefoszlani látszottak ezek a remények, mígnem Tom Tykwer, a német filmgyártás nagy reménysége A gyilkosok is a mennyországba mennek címmel elkészítette a maga Mennyország-variációját. Az egyébként joggal csalódást keltő Kieslowski-feldolgozás után már biztosra vehettük: csak idő kérdése a maradék két rész filmre-vitele. A forgatókönyvek - az egykori alkotótárs, Krzysztof Piesiewicz jóvoltából - elkészültek, s kétség sem férhetett hozzá, hogy Kieslowski neve a címoldalon kapóssá teszi e kétes értékű munkákat.
A német Tykwer után a Senki földje friss Oscar-díjasa, a bosnyák Danis Tanovic harapott rá elsőként a Kieslowski-csalira, s ezzel el is érkeztünk a nemzetközi összefogás eredményeként, ám főleg francia közreműködéssel megvalósult Pokolhoz, mely legalább annyira különbözik a fiatal filmrendező előző, abszurd hangvételű háborús filmjétől, mint az élet legapróbb rezdüléseiben is összefüggést látó Kieslowski intim tandrámáitól. A Pokol leginkább úgy fest, mint egy elegáns thriller, melyben a nagy kaland nem a főszereplők lelkivilágának feltérképezése, hanem a rejtélyek megoldása.
Tanovic három nővér történetét meséli el hangulatos párizsi helyszínek és változatos magánéleti - főképp párkapcsolati - konfliktusok felvillantásával. Az egymástól elhidegült, súlyos családi titkot cipelő testvéreket három világszép francia színésznő (Emmanuelle Béart, Karin Viard, Marie Gillain) alakítja, s Tanovic kamerája imádja is mindhármukat. Szépség, feszültség és sokatmondónak szánt, üres tekintetek - ennyi lett végül is ez a Pokol, melynek szórakoztató bukása azt bizonyítja, hogy a Kieslowski-filmek varázslatos receptjét fölösleges volt néhány hátrahagyott papírdarabon keresni.
