1888-ban London maga volt a pokol. És aki benne uralkodott: a Hasfelmetsző Jack...
A rejtélyes, felderítetlen bűnügyek mindig is sokat foglalkoztatták az embereket. Amerikában ma sem tudja senki biztosan, vajon ki ölte meg Kennedy elnököt. Nálunk a milliárdos értékű, római Seuso-kincsek megtalálója halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok, az angolok híres sorozatgyilkosa, Hasfelmetsző Jack kiléte több, mint száz év távlatából sem ismert. Személyét titok fedi, indítékai a homályba vesznek. Legenda vált belőle, és a ma embere csak találgathat: Jack the Ripper egy megszállott és őrült orvos lett volna? Vagy a királyi család ferde hajlamú tagja, akinek tettét a titkosszolgálat fedezte? Esetleg egy önjelölt igazságosztó? Választ adni ma már lehetetlen. Ami azonban tény, az az, hogy 1888 őszén Londonban rövid egymásutánban brutálisan megöltek, és sebészi alapossággal megcsonkítottak öt prostituáltat, az elkövető azonban ismeretlen. A gyilkosságok elkövetésének módja, a tetthelyen hagyott nyomok és egyéb jelek arra engednek következtetni, hogy az elkövető mind az öt esetben egy és ugyanaz a személy volt.
Hasfelmetsző Jack minden idők leghíresebb sorozatgyilkosává vált. Személye a filmtörténetben legalább olyan gyakran feldolgozott, mint Draculáé vagy Frankensteiné. Íme, itt a legújabb változat, ezúttal a Hughes testvérek rendezői látomásában. A detroiti Allen és Albert 1994-ben az Ellenség S elemek című kis költségvetésű, ám nagyot kaszáló filmmel robbantak be a köztudatba, begyűjtve díjakat, valamint kritikai elismeréseket. Ettől kezdve nagy felkészültségű, igényes filmesekként tartja számon őket a szakma és a közönség egyaránt.
Tehetségükben nem csalódhatunk A pokolból című filmjük esetében sem. Hasfelmetsző Jack történetét az egyik legnagyobb képregény-guru, Alan Moore műve alapján készítették, megtartva annak alapos és finomművű történetvezetését, szuggesztív képi világát sikerrel transzformálták mozivászonra, elkerülve más képregényből készült filmek digitális technikával felturbózott, túlburjánzó sémáit, mégis hiteles és érzékletes képet adva a bűn mocskában fortyogó XIX. századi Londonról. A szörnyű ötösgyilkosság színhelyét, a Whitechapel negyedet a híres prágai Barrandov stúdióban építették fel, nem kisebb látványtervező segítségével, mint az Oscar-díjas Martin Childs. Az elkészült díszletváros tökéletes illúziója az állandó esőáztatta, részegek, kurvák, stricik és egyéb elemek lakta, alkohol, kábítószer és bűn fertőzte nyomornegyednek, fel sem merülhet bennünk, hogy itt minden rendben van, itt valaminek történnie kell. Történik is. A ritkán láthatóan igényes szereplőválasztás is elsősorban a sztori hitelességét szolgálja, itt minden mellékszereplőnek tere, levegője van, élő, eredeti figurák, valami elképesztő kül-Londoni szlenggel, aminek tanulmányozását melegen ajánlok minden angolul tanulónak.
A politoxikomán Abberline felügyelőt alakító Johnny Depp, hű kollégája, a korpulens Godley (Robbie Coltrane), a lángvörös hajú, gyönyörű prosti (Heather Graham), valamint Ian Holm, a titokzatos doktor szerepében mindannyian remekelnek ebben a valóban megtörtént szörnyű bűntény egyfajta lehetséges megoldását felvillantó műben. A misztikus felhangokkal bíró, titokzatos krimiket kedvelők biztosan nem fognak csalódni a Hughes testvérek legújabb filmjében, borzongató időutazást tehetnek egy előítéletekkel terhes, kegyetlen, abszint- és ópiummámortól fűtött világba, amely egykor volt Londonban. És azóta sem változott túl sokat, ott se, de itt se.
