Avagy röviden és tömören: Fridi vakító zakóitól a "tehetségkutató zsűri pultjában" elszabaduló túldramatizálásig.
Ahogy azt Kirsch András kolléga felvezette már egyszer a Kereskedelmi tévés ripacskodás evolúciója című cikkében:
Csárdáskirálynő- és bohózatországban a harsányságnak és az eltúlzott színpadi gesztusoknak ősi hagyománya van. Megbékéltünk vele, sőt, titokban nekünk is van egy hajhálós Balázs Péter-alszemélyiségünk, aki feleségét fiamnak szólítja, és méltatlan helyzetekben így fakad ki:
„Hát, ez hallatlan!!!”
Az egész cikket itt lehet elolvasni, nagyon érdemes »»»
A kereskedelmi tévés ripacskodás evolúciója
Hogyan lett a totális természetellenesség a kereskedelmi televíziós „szórakoztató” műsorok legtermészetesebb eleme?
TovábbEljött az idő, hogy azért megnézzük a ripacskodás másik oldalát is. Mi a baj azzal, hogy lelkes emberek vannak a tévében? Tényleg akkora tragédia, hogy a zsűri érdekesebb, mint az, amit zsűrizni kell? Melyik volt ártóbb, az, amit Friderikusz művelt a sztárvendégeivel, történetesen az, hogy megmosta Kóbor János haját, vagy az, ahogy ma viselkednek a műsorvezetők?
Megemlékeztünk azonban Rózsa György és az ő Zsákbamacskájának szerethetőségéről, és így Majka és Pápai Joci agyporszívónak minősülő performanszának irritálóságáról is. Ugyanígy összehasonlítottuk a tévézés két leghíresebb Showman Sándorát, Friderikuszt és Fábryt.
Bővebben pedig:
