Sally Potter angol filmrendezőnő nevét 1992-ben ismerhették meg az igényesebb filmek kedvelői, ugyanis ekkor mutatta be a Virginia Woolf regényből adaptált Orlando című monstre filmalkotását. A címszereplő hős(nő?) mintegy 400(!) éven átívelő regényes életének romantikus és költői igényességű feldolgozása méltán aratott nagy sikert az európai (művész)mozikban. Az ezután következő majd' tíz évben nem sokat hallhattunk a rendezőnőről, most azonban a jobb mozikba került új munkája, A síró ember. Sally Potter az Orlandóhoz hasonlóan megint nem aprózza el, az árva zsidó kislány viszontagságos és szívszaggató története is átfog vagy húsz esztendőt.
1927-ben vagyunk, Oroszországban, egy szegény zsidó emberek által lakott falucskában, mintha valahol I.B. Singer gyönyörű történeteinek színhelyén járnánk. Itt él Fegele édesapjával, a csodálatos hangú kántorral, nagy nyomorúságban, de boldogan. A szovjetek által irányított Oroszországban a zsidóellenes pogromok és a mérhetetlen szegénység miatt csak egy kiút maradt az élni akaró istenhívő zsidóság számára: emigrálni Amerikába. Az apa a falu adományaiból elindul szerencsét próbálni a szabad világba, de lányának a tarthatatlanná váló helyzet miatt rövidesen követnie kell. Hajója azonban nem Amerikában, hanem Angliában ér partot, ahol a kislányt egy keresztény család veszi gondozásba. A kis Fegele a kényszerű keresztségben a Susie nevet kapja. Amit édesapjáról őriz, az egy elmosódott fénykép, valamint egy szívszorítóan csodálatos dal. Telnek-múlnak az évek, az idegen környezetben Susie egyre jobban elveszti gyermekkora emlékeit, de angollá sem válik, iskolatársai füstösképű cigánynak csúfolják.
Felcseperedvén Susie énektudását -és csinos lábait- kihasználva táncosnőnek áll, így keresendő meg azt a pénzt, ami az amerikai hajójegyre kell. Párizsba, a fény városába kap szerződést, ahol pártfogója is akad, Lola, az emigráns orosz táncosnő személyében. Lola megtanítja a lányt a férfiszerző trükkökre, de Susie a szerelmet egy ábrándos tekintetű cigányfiúnál találja meg. Közben Párizst megszállják a náci csapatok, Lola egy Duce-párti hőstenorral hetyeg, Susie számára Amerika még mindig nagyon messze van...
Sally Potter Susie történetét mindvégig nagy érzékenységgel, igazi női finomsággal meséli el. Biztos érzékkel egyensúlyoz azon a bizonyos vékony vonalon, amely elválasztja az öncélú, lila művészieskedést és a hatásvadász, olcsó giccset.
Meglehetősen jól sikerült a megfelelő színészeket kiválasztani erre a nem megszokott feladatra. Felejtsük el, hogy Christina Ricci az Addams Family undok kis békájaként tűnt fel, azóta komoly színésznővé cseperedett, Susie szerepét néha ugyan kissé modorosan, de egészen hitelesen oldja meg. Johnny Depp cigányfiúként meglepő, de hát volt ő már indián is, tekintete pedig olyan, amelytől a kisleányok szíve biztosan 100%-kal többet ver. A Lolát formáló Cate Blanchett (pl. A tehetséges Mr. Ripley) már-már az isteni Marlene Dietrichet idézően tökéletes, de a csúcs mindenképpen John Turturro. Olyan karikatúráját nyújtja az operák mindenkori első számú sztárjának, az önelégült olasz hőstenornak, legyen az Mario Lanza, vagy éppen maga Luciano Pavarotti, hogy az fenomenális. Úgy töri az angolt, mint aki két hete érkezett a legeldugottabb szicíliai halászfaluból, pedig hát tudjuk, echte amerikai ő. Komédiázása tragikus, és éppen ez a jó, úgy ahogy van, benne egy személyben ott van Mussolini egész Olaszországa. Perfetto!
Nagy leleménye a rendezőnőnek, hogy következetesen odafigyelt arra, ki, hogyan, milyen akcentussal, és milyen nyelven szólal meg, merthogy angolszász célközönségnek készült ez a film, angolszász rendezők pedig kevés gondot fordítanak ilyesmire, általában. Nekünk itt, errefelé furcsa lett volna a veretes angolt hallani a jiddis helyett Susie szülőfalujában, mint ahogy furcsán néztünk volna az angolul beszélő romákra is. Szép román szavakat hallhatunk Johnny Depp szájából, többek között.
Mindehhez még annyit, hogy a film alatt végig csodálatos zene szól, Verdi és Puccini legszebb áriái, meg a Kronos Quartett Fred Frith-el, no és Iva Bittová és Taraf de Haiduks.
