Lassú elmúlás

Többször megfogadtam, hogy nem rugdosom többé a 3D-t, egyrészt mert ki nem állhatom az önismétlést, másrészt meg elég hülyén jön ki, ha egyszer ez az a formátum, ami dollármilliókat fial, bármilyen bárgyú is az a filmnek eufemizált katyvasz, ami mögötte van. Most viszont, 2011 szeptemberében úgy érzem, már ki lehet jelenteni, a download-vírus ellen bevetett szérum, az ipar megmentőjeként emlegetett bűvésztrükk mítoszával szépen lassan le kell, hogy számoljunk. Továbbmegyek, ha ez így megy tovább, nem a letöltés, hanem a 3D lesz a mozi halála. Jó sokáig lehetett itt dobálózni az Avatar mutatóival, de ez épp olyan, mintha az NBA népszerűségétől várnánk a finn harmadosztályú kosárbajnokság felemelkedését. Csak mert ugyanaz a sportág, attól még nem lesznek ugyanolyanok a meccsek. Márpedig akinek szerepe volt abban, hogy ez a Conan, a barbár elkészüljön, azt a doppingoló sportolók mintájára 5 évig kellene eltiltani minden filmes tevékenységtől.

Akciópornó

Az indokolatlanul bizalmat kapott Marcus Nispel filmje ezer sebből vérzik, épp mint a szereplői. Az azonban mégiscsak meglepő, hogy a kimondva, kimondatlanul, de legnagyobb (egyetlen) erényeként számon tartott fronton bukik a legnagyobbat. Mert hogy a dialógok ostobák, azt én őszintén nem kérem számon. Lássuk be, ahol holtakat feltámasztó varázslók meg a fém műkörömmel hadonászó Marilyn Manson-gidák járnak körtáncot, ott az embernek ne legyenek elvárásai ezen a téren. És ezt a legjobb indulattal mondom, mert a mese, az mese, akkor is, ha 18-as karikát kap, ami pedig még bizakodásra is adott okot. De amikor rögtön az elején a csatamezőn haldokló/vajúdó kismamán törzsfőnök férje rögtönzött császármetszést hajt végre kardjával, senkinek nem rándul [img id=311142 instance=1 align=left img]össze a gyomra a borzalomtól, mert innentől nyilvánvaló, a röhej hódít teret a következő bő másfél órában. Szóval nem, nem karakterfejlődést vagy történetet kérek számon. Utóbbit nehezen is tehetném, mert bár látszólag ki van ez találva, kinek miért kell eljutnia A pontból B pontba, ott kit kell kerékbe törnie és miért stb., valójában a Conan, a barbár remake-je nem több mint a pornó zsánerének mintájára, harci jelenetek gyors egymásutánja, meglepően kurta átkötő szövegekkel díszítve. Tulajdonképpen az estém azzal telt, hogy végignéztem, hányféleképpen lehet falhoz, asztalhoz, sziklához hajítani embereket. És ez még mindig rendben lett volna, mert a produkció tulajdonképpen ezt ígérte, nem mást. 3D-t pedig az ilyesfajta látványosságokra érdemes ráhúzni. És itt jön a már említett legnagyobb buktató, hogy az egészből nem látni semmit. Isten a tanúm, hogy először mindig magamban keresem a hibát, túl közel ültem, homályos a szemüveg, vagy a gépész van berúgva. De nem, a 3D korábban félve és halkan, újabban egyre bátrabban emlegetett hibája, a sötét kép, illetve ennél a produkciónál a formátum még ehhez képest is rossz alkalmazása minden olyan élményt lehetetlenné tesz, ami miatt a filmnek valahogyan mégis működnie kellene. Kapkodó kameramozgás s emiatt az emberi szemnek szinte követhetetlen, de mindenképp élvezhetetlen akciók jellemzik a végterméket, ami így lassan átmegy zavaros hangjátékba, ha ezzel nem kanyarodnánk vissza a nem létező dialógokhoz. Mondanám, hogy talán meg kellene nézni 2D-ben, esetleg a DVD-megjelenés után, de őszintén szólva nem ér ennyit az egész, mert hogy én ebből a filmből egy kockát nem akarok még egyszer látni, az úgy biztos, mint ahogy meg is bukott kint.

Hülyébbek vagyunk-e, mint egy amerikai?

Márpedig a tény, hogy erre még az amerikai közönség sem volt vevő, elsősorban nem azt jelenti, hogy ez a rendkívül művelt és kultúrára szomjazó közönség elkezdett gondolkodni, mint Caesar A majmok bolygójában. Minden valószínűség szerint ők vígan ellettek volna azzal az intelligencia-deficittel, ami jellemzi a hasonló produkciókat. A gyenge tengerentúli nézettség azt húzza alá, hogy a Conan, a barbárban az sem működik, ami pedig a létjogosultságát adná.

A rend kedvéért tényleg talán annyit mondjunk csak még el, hogy a film természetesen nem direkt remake, inkább egy a karakter köré írt új sztori; bár ennyi erővel nyugodtan hívhatnák Frodónak vagy John F. Kennedynek is, oly mindegy, sok köze nincs ahhoz, amit Arnold Schwarzenegger képviselt anno. Az egész vetítés alatt egyetlen ötletet véltem felfedezni, a Conan, a pusztító tükörteremben zombival vívott harcának reinkarnációja itt különböző homokemberek formájában jön elő; valahogy így kellett volna az egészet kitalálni, utalva is az eredetire, de meg is újítva azt. Szó se róla, ez a jelenet sem lett jó, de legalább volt benne szándék. A Conan, a barbár így az év legnagyobb csalódása, pedig nem vártunk tőle sokat.

Kinek ajánljuk?
- Aki még mindig elhiszi, hogy a 3D menti meg a mozit.
- Aki akkora Conan-rajongó, hogy mindenképp ad neki egy esélyt.
- Marcus Nispel közeli hozzátartozóinak.

Kinek nem?
- Aki a Conan-mítosz méltó folytatását reméli.
- Aki többet vár a permanens kaszabolásnál.
- Aki kicsit megszédül a rángatózó kamerától.

3/10