Rendkívül kellemetlen, ha Ibiza leghíresebb dj-je megsüketül. A teljes halláskárosodás igen károsan befolyásolja a mixelési képességet, elidegeníti a szeretett családot, a barátokat, és az sem segít, ha közben súlyos drog- és alkoholproblémákkal küzd az ember. Erről szól ez film.
Híres dj-nek lenni remek dolog, felső kategóriás életérzés. Őrült partik, megalomán felpörgetések és masszív veretés változatosan bedrogozott cicuskák és nyikhajok pulzáló masszája előtt. A szett után rabszolgavásár, ingyen koksz és raklapnyi viszki várja az arra fogékony előadóművészeket, és az autogramozás az összes papírmunka.
Így van ez Frankie Wilde-dal is, Ibiza leghíresebb fenegyerekével Michael Dowse (ál)dokumentum-drámavígjátékában is. Ő a legjobb, a leglazább. Vizespohárból nyomja a viszkit, homokozólapáttal a kokszot, övé a legdögösebb partikurva, és még egy afrofrizurás kisrácot is örökbefogadnak, csak a coolness-faktor miatt.
A film a legjobb ütemű darálással indul, és képtelen kifulladni. Frankie történetét filmbejátszásokon, MTV-sen laza interjúkon, toplistabevágásokon keresztül vezetik fel, dögös lakossági trance aláfestéssel. Megszólal Carl Cox, Paul van Dyk és még néhány valóságos tánctéri entitás, mindenki as himself, sőt, a címben is szereplő Pete Tong maga készít interjút Frankie-vel. Már csak B. Tóth Lászlót hiányolom, őt talán kivágták a korhatár miatt. És egyre hihetőbb, hogy tényleg Wilde a legnagyobb.
Aztán minden rosszra fordul, és elérkezünk a történet forró magmájához. Mi lehet a legrosszabb, ami egy dj-vel történhet? Ha megsüketül. Mi lehet még rosszabb ennél? Ha kokainfüggő, alkoholista, kéjenc politoxikomán őrült, és megsüketül.
A középső harmad ennek a pokoljárásnak a megdöbbentően remek rajza. A lassan közelítő örök csönd tényének feldolgozása, Frankie karrierjének, életének totális összeomlása néhol már annyira fájdalmas, hogy sírva fordulnék le a plüssről, de olyan mesterien és szemét módon szövi át a filmet a fatalista humor, hogy egyszer sem fordul cikibe a végpusztulás karmazsin keserve.
A megsüketülés folyamatánál talán csak a drogfüggőség ábrázolása erősebb. Ebben nagy szerepe van egy taknyosra száradt orrú torzonborz kötényes farkasnak(!), aki iskolateremtő kokszos jeleneteket hoz össze a hörögve nyáladzó Frankie Wilde lelkes támogatásával. Osztályfőnöki órákon erősen ajánlott, akár preventálni, akár szórakoztatni szeretnénk.
Végül aztán persze jön a meglepő feloldás, nem pusztulhat el ily rútul egy ilyen remekül felépített figura, de ezt inkább nézze meg mindenki a moziban.
A főszereplőt alakító Paul Kaye tökéletes választás volt, erős versenyben lohol mellette a Frankie menedzserét alakító Mike Wilmot a legjobb mellékszereplő paszományos dicsfényéért. Max Haggar karaktere gyomorforgatóan gusztustalan, és ennek megfelelően rendkívül szórakoztató. Bár minden politikus ilyen lehetne.
Aztán lelkendeznék még Bolygó Balázs operatőrről, aki hiba nélkül hozta a színes-szagos-partis képeket, tapsikolhatnék a jól eltalált zenék, és remekül megvalósított dj-s/mixelős jelenetek miatt, és ezt is teszem.
És ha ez nem elég, érdemes körülnézni az interneten (itt van Ön most), mert majdnem olyan jó körítést hoztak össze készítők Frankie Wilde figurájához, mint a Blair Witch Projektesek. Mindenhol igaz történetként harangozták be a sztorit, saját oldal, lelkes élménybeszámolók a dj-adatbázis fórumaiban, pedig az egész csak fikció. De annak csillagos ötös.
