Michael Bay újra színen, örülhet az akciómozi bizonyos tekintetben nagyon is összetettnek mondható műfajának minden szerelmese. A videoklip popkulturális műfaján edződött rendező ezúttal ellenállt a kísértésnek és a kézenfekvő terror-téma helyett egy másik aktuális problémát vitt vászonra.
Michael Bay újra színen, örülhet az akciómozi bizonyos tekintetben nagyon is összetettnek mondható műfajának minden szerelmese. A videoklip popkulturális műfaján edződött rendező - akinek olyan hamisítatlan monumentális, lélegzetelállító effektekkel tűzdelt megamozik sorakoznak a Jerry Bruckheimer producer által támogatott filmográfiájában, mint az Armageddon vagy a Pearl Harbour - ezúttal ellenállt a kísértésnek és a kézenfekvő terror-téma helyett egy másik aktuális problémát vitt vászonra.
Maga az alaptörténet tulajdonképpen nagyon is érdekfeszítő, furcsa világvége sci-fi klónozós mellékszállal megbolondítva, a science fiction rajongói számára már első blikkre ínyencfalatnak ígérkező mozivarázslat, az igényes akcióra szomjazók pedig látványorgiával számolnak már a trailer közzététele óta. Összetett célcsoportjára fókuszáló rendező ígérete azonban részben beváltatlan marad. A filmet összetett forgatókönyve ugyanis leginkább egy háromfelvonásos darabhoz teszi hasonlatossá, melynek első színe a klónlabor, pardon a világvége utáni emberiség titkos bázisa, már az ott élők tudomása szerint.
A nagy emberi színjáték első felvonásának színhelye egy Huxley Szép új világára hajazó létesítmény, ahol földi idő szerint 2016-ban tengeti bizarr hétköznapjait néhány attraktív emberi lény, akik egy a bolygót sújtó ökokatasztrófa egyetlen túlélői. Létüket egyetlen momentum, az egyetlen emberi lét számára elviselhető környezetet nyújtó titokzatos Szigetre történő eljutás motiválja, ahova csupán néhány kiválasztott szerencsés juthat el - mondjuk főszereplőink, Jordan 2 Delta (Scarlett Johansson) és hím párja, Lincoln 6 Echo (Ewan McGregor). Szín bezárul és eljő a második fejezet, ahol kiderül, hogy a rejtélyes álomüdülésnek lőttek, a Sziget nem létezik, szereplőink csupán bábok, illetőleg klónok egy nagy konszern markában, a jövőben ugyanis olyan fejlett a géntudomány, hogy a gazdagok és szépek biztonsági másolatot készítettnek magukról a számítógépes adatvédelem mintájára, mely egy esetleges baleset esetén kéznél szervcserére használható fel. A harmadik fejezet a pokol szín, mely elszabadulván autósüldözésbe kényszeríti hőseinket, a klón Évát és Ádámot, akik az első emberpár mintájára suta szerelmi románcba bonyolódnak egymással.
Tény, hogy a Sziget történet túlmutat egy átlag akciófilm felskiccelt scriptjénél, s talán pont ezért nem tudja kielégíteni több műfaj kedvelőiből toborzott közönségét. Sci-finek túlságosan akciódús, egy hamisítatlan akciómozihoz képest pedig túlbonyolított történet, a szereplőgárda pedig mindkét réteget homlokráncolásra készteti, ugyanis Ewan McGregor, noha alakításával semmi különösebb baj nincs, még a Star Wars-filmek után sem tűnik hiteles akcióhősnek, az egyébként tehetséges Scarlett Johansson pedig színtelen szagtalan dekorációként saját maga klónját alakítja, s minden valószínűség szerint nem találkozunk a nevével még egyszer akciófilm stáblistáján.
