Ahol a szakmai sikereket szexualitásban mérik...!

Mielőtt beleásnánk magunkat a filmbe, amelynél még a reggeli kakaózáshoz használt bögrém is mélyebb, álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el azon, milyen lenne, ha minden nap a szexualitásunkat kéne fitogtatni.

Munkába menet, beugorva a pékhez, a szőke göndör lányka az alapján adna puha, meleg vagy betonszáraz brióst, hogy milyen arccsontozattal születtünk. A kollégáinkkal a viszonyt – vagy az iszonyt – az erősítené, hogy sikeresen beszuszakoljuk-e "babakocsmáinkat" két számmal kisebb kosaraikba. Az előléptetéshez eleget kellene tennünk főnökünk aberrált kéréseinek. A nap végén pedig, ha kicsit elmennénk kirúgni a hámból – az intellektusunkat finoman háttérbe szorítva – fel kellene kínálnunk magunkat egy röpke mustrára az arra tévedőknek, éppen úgy, mint ahogy a halak teszik ezt, újságpapírba csomagolva a piacon.

Nem tudom ki hogy' van vele, de így leírva, nekem ez elég életszagúnak tűnik, ha itt-ott eltekintek a sarkításoktól. Ez egy picit ijesztő. Ahogy az új David Moreau vígjáték is az. Felcsípve!

Mi is kell egy jó francia romantikus vígjáték koktélhoz, hogy sikeres legyen? Nos, a már húsz éve használt recept, a társadalmi komplexusok könnyed kikezdése, egy dögös mami, egy tipikus ’szomszédsrác’ egyetemista, és egy kis szex, csak a pikáns íze miatt. Nyam-nyam!

És nem hiába húsz éves ez a recept, mert jó! Igen, ez a film is (mint elődei vagy kortársai) szórakoztató. A történet tökéletesen szippantja be a nézőt. A dráma érthető és átérezhető. A poénok ütnek (még akkor is, ha van köztük pár szakállas), mert mindenkiben felidézi az életének egy bizonyos szakaszát, mikor hasonló cipőben járt. A "B" kategóriás karakterszínészek Alice (Virginie Efira) és Balthazar (Pierre Niney) személyében pedig a műfajhoz elvárt alakítást hoznak. Aranyos, de semmi extra.

Viszont félretéve kicsit, mint szórakoztató műfaj, elgondolkodtam azon, miként is reflektál ez a mű a mai társadalomra. Szóval a szereplők között találunk: elfojtásoktól szenvedő, obszesszív munkamániás, feltűnően manipulálható negyvenes anyukát, hedonista főnököt, inkompetens riválist (kinek a második bejelentett lakcíme Szodoma), lojalitást nem ismerő munkatársakat, kapuzárásos apukát, meleg fodrászokat, "kurvás" modelleket és a huszonéves tinit, aki belezúgott mamiba. Még így is ő a legnormálisabb! Jó, jó, tudom, hogy ez az egész csak humor, és mindenkiben szellemesen ki van domborítva valami defektus, hogy a moziban tudjunk nevetni valamin, a magunkéit pedig ne tartsuk annyira problematikusnak a moziból kifele jövet.

Bennem mégis ott motoszkál a gondolat, hogy annyira még sem abszurd ez a film. Ahogy mondani szokták, minden vicc fele igaz. Manapság az önazonosságunkat valóban ilyen mértékig befolyásolja az a tény, hogy milyen a partnerünk? Kíváncsi vagyok Ti, milyen személyeket, aspektusokat vagy szituációkat tudtok majd azonosítani a filmből a saját életetekhez, és hogy mennyire tartjátok azokat igaznak. Ha gondoljátok, osszátok majd meg véleményeteket velünk itt, vagy facebookon.

Zárásképpen: esős vasárnap délutánokra tudom ajánlani ezt a történetet. Természetesen tipikus randifilm, de egynek jó. A pasiknak üzenem, hogy barátnőkkel erre csak és kizárólag egy üdítő, két szívószál kombóval ülhettek be és kukoricadobálódzás játszik!

Szerintem 75% - 'Voulez-vous coucher avec moir' film.