Aki zsaru akar lenni, pokolra kell annak menni

Az egész világ romlott Olivier Marchal kőkemény krimijében, ahol a bűn üldözői sem kevésbé bűnösek, mint akiket üldöznek, ahol nincs sok remény a szebb jövőre, és ahol Marseille a francia Sin City.

Auteuil, az antisztár

A nevét kevesen ismerik, de az arcát annál többen: az MR 73 főszereplőjét, Daniel Auteuil-t valószínűleg már szinte minden magyar néző látta legalább egyszer a moziban vagy a tévében. A neve mégsem annyira felkapott és nemzetközileg ismert, mint mondjuk a vele egy generációba tartozó Gerard Depardieu-é, ennek oka pedig egyebek mellett az, hogy Auteuil a legkevésbé sem sztáralkat. Hatalmas színészegyéniség, aki nem sztár: ez egy létező típus, még Hollywoodban is számos hasonló akad (Philip Seymour Hoffmantól Forest Whitakerig), kis hazánkban pedig elég példaként mondjuk Máté Gábor nevét említeni. A nagy sztároknak van valami az egyéniségében, ami mindig hat az emberekre, és ezt a valamit minden egyes szerepükbe beleviszik, akárkit is alakítsanak épp - a fent említett típus nagy színészei viszont pont amiatt nagyok, mert minden szerepükben teljesen mások, eggyéolvadnak a karakterrel, így aztán nem őket jegyezzük meg, hanem az általuk megformált figurákat. Auteuil is játszott már vígjátékban, kosztümös történelmi kalandfilmben, lélektani drámában - mindig hitelesen. Ezúttal egy végletekig lecsúszott, kemény zsarut formál meg, és bármily furcsa, még ez is jól áll neki.

Utazás az éjszaka mélyére

Schneider, a marseillei-i rendőrség gyilkossági nyomozója azért jutott a lejtőre, mert elvesztette a családját, ezért pedig saját magát okolja. Súlyos alkoholizmusa már a munkavégzésben is akadályozza, így elveszik tőle az ügyet, amin éppen dolgozik: egy középkorú gazdag hölgyeket brutálisan megölő sorozatgyilkos utáni nyomozást. Schneider azonban a barátai és jó kapcsolatai révén magánúton is folytatja a nyomozást, főleg mert olyan dolgokra jön rá, amikre a többiek nem. Egy párhuzamos cselekményszálban emellett azt követhetjük végig, ahogy a fiatal Justine szembesül azzal, hogy a szülei 25 évvel korábbi gyilkosát jó magaviselet miatt szabadlábra helyezik. Justine egész életét meghatározza az egykor szemtanúként látott bűneset, és kétségbeesésében ahhoz fordul, aki egykor a nyomozást vezette: Schneiderhez. Az MR 73 pedig egy pisztoly típusa, amely pisztoly mindkét cselekményszálban fontos szerephez jut.

Summa

A történetleírás talán fordulatos, izgalmas krimit ígér, de ne dőljünk be neki: az MR 73 egy lassú folyású, nyomasztó bűnfilm, ahol a nyomozás fordulatai a legkevésbé fontosak. Sokkal nagyobb hangsúly van a világon, amit felépít, ez a világ pedig végtelenül nyomorult, semmi jó nem történik benne, állandóan sötét van, vagy esik az eső, az egyre nagyobb szenvedésekbe taszított hősök arcáról pedig újra és újra közeliket vágnak be nekünk, hadd lássuk: mennyire rossz nekik. Egy idő után nem alaptalanul uralkodik el rajtunk az érzés: ez azért kicsit sok. Hiába a kiváló színészek, ha a történet nem igazán működik - a történet pedig azért nem működik, mert a két cselekményszál nem épül szervesen egymásba, továbbá azért, mert állandóan megakasztja a sztori továbbgördülését ez a vizuális moralizálás, amely azonban sekélyes, bár kétségkívül felettébb nyomasztó. Szóval jól szórakozni nem fogunk, de legalább rosszkedvünk lesz tőle.

Kinek ajánljuk?
- Aki szereti nézni mások szenvedését.
- Aki kíváncsi a napfényes Marseille egy másik arcára.
- Magyar rendőröknek, hogy lássák: ott se jobb.

Kinek nem?:
- Aki szeretik, ha egy film ad, nem pedig elvesz a lelkéből.
- Aki randihoz keres filmet.
- Aki szeret mosolyogni filmnézés közben.

5/10