Előrebocsátom, hogy edzett mozilátogatónak tartottam magam, olyan mániákusnak, aki sok színt látott már a vásznon, sok filmet végigizgult, végiggyönyörködött, és végigunatkozott, és a Salót vagy a Született gyilkosokat elég súlyosnak tartja. Aztán beültem a négyfelvonásos Ken Parkra, és kissé elveszve éreztem magam.
(kérem, senki se fordítsa el a fejét)
Az első színben Claude-t láthatjuk, aki önfeledten drogozik barátaival, miközben otthon várandós édesanyja a délutáni tévévetélkedő előtt sörözget-cigizik, munkanélküli apja pedig három műszakban teszi ugyanezt. Utálatában összetapossa fia gördeszkáját, szesztestvérével beviszkizve furikázik a városban - kurvák után kajtat -, majd hazaérve megpróbálja kielégíteni elsőszülött gyermekét, hiszen szeretetre vágyik.
A második bugyor kedves témát dolgoz fel: Shawn barátnőjének édesanyjával merül nagyon közeli kapcsolatba, s utána megbeszélik, hogy melyik generáció miben jobb a másiknál.
Vannak mulatságos pillanatok is: amikor a naiv fruska áthívja párját a családi vacsorára! A srác lelkesedése abból a szempontból persze érthető, hogy a mama - műtött mellei ellenére - csakugyan utcahosszal jobb nő, ezzel azt hiszem, sok kamasz van így.
A folyamatosan pergő körkapcsolás harmadik helyszíne Peaches otthona, melyet mélységesen vallásos, de pszichopata édesapjával oszt meg. Amikor az elborult családfő a temetőben meglátogatja volt feleségét, a lány kikötözi barátját, harapdálja mellbimbóit, szervek dörzsölődnek egymáshoz, majd beesik a papa, és verekedést, majd esküvőt rendez. A vérfertőző nászéjszakáról már lemaradunk, de egy kettős gyilkosság kárpótol érte.
Tate ugyanis módfelett gyűlöli gyámkodó nagyszüleit, akik nemcsak túl kedvesek vele, hanem még a scrabble-ben is csalnak. A tortavágás után tehát húsban is megmerítkezik a konyhakés, de előtte még hősünk fürdőköpenykötőt hurkol a nyakára, s úgy veri ki a tévében teniszező lányok nyögéseire. Magömlés premier plánban, kérlelhetetlenül, letörölhetetlenül.
Levezetésként Claude és Shawn még meztelenül fejtörőket játszik Peaches-szel, szépen partiba is vágják a lányt, penetráció és felláció haladóknak.
Larry Clark (Kölykök, Gummo) újabb zseniális botrányfilmjét eddig még egyetlen jóakarómnak sem ajánlottam, de a nagy számok törvénye alapján biztosan lesznek majd olyanok, akik rászolgálnak egy próbareggelivel felérő kultúrsokkra.
