Úgy tűnik, Hollywoodot hirtelen megszállta a bűntudat, csak ezzel magyarázhatom, hogy havonta jelennek meg a moralizálgató családtörténetek, különös tekintettel a csődbe jutott házaságokra. Csakhogy míg a 'Tágra zárt szemek' és az 'Amerikai szépség' legalább elhinti bennünk a hitet, hogy megpróbáltak válaszolni az élet nagy kérdéseire, addig Rob Reiner filmje nem jut tovább a rutinos fleshbackeknél, amolyan best-of-my-házasság stílben.
Az Allan Zweibelt regényéből megfilmesített történet egy Los Angeles-i középosztálybeli családról, pontosabban a válás felé sodródó szülők fájdalmas és/vagy impotens agonizálásáról szólna. A gyerekek miatt együtt élő Ben és Katie Jordan barátaik és barátnőik társaságában próbálják kibontani elfojtott problémáikat, ám az egészből csak malac viccek valamint kibogozhatatlan szerelmi oktogonok kerülnek felszínre. Nem lehet nem gondolni Woody Allen New York-i entellektuell asztaltársaságaira, erre hajaz most Reiner, igaz a nyugati parton és sekélyesebb humorral.
Akkor mégis mitől nézhető ez a közepesre sikeredett happy-end románc? ? traktálnám az olvasót, ha nem tudnám, hogy Michelle Pfeiffer és Bruce Willis arcával ma még sok mindent el lehet adni. Mondjuk, ahhoz képest hogy az utolsó macho cserkész személyesen is átélhetett valami hasonlót a Demi Moore-ral (+/- 3 gyerek) történt válásakor, Pfeiffer tíszszer hatásosabb.
Mindegy, aki látni akarja hogyan nézhetett volna ki Bruce Willis gonzózsurnalisztaként a 70-es években, vagy azt hiszi, hogy a filmekből megtanulja megszeretni rég elvesztett feleségét, nos, annak irány a mozi!
