"Előbb voltam tinédzser mindegyiküknél!", siránkozik fülszaggató magasságokban filmünk egyik mellékszereplője, miközben épp azt ecseteli, milyen szomorú is, hogy a Nicole Richie és a hozzá hasonlók nálánál mennyivel nagyobb népszerűségre tettek már szert (az illető hölgy pedig az a Stacey Dash, aki a rendezőnő, Amy Heckerling előző nagy sikerének,a szintén csajos témát feldolgozó Spinédzsereknek volt az egyik tinilánya).
Heckerling most sem hanyagolja a tinédzser-tematikát, csak társítja egy másik, hasonlóan örök aktuálissal. Rondábbnál rondább plasztikai műtétek képeivel nyit a film, stílusosan, ugyanis a kiskamasz mellett a másik főszereplője az anya figurája (Michelle Pfeiffer). Az egyedülálló, negyvenes nő, aki gyermekét egyedül neveli. Ha leszámítjuk a dramaturgiailag teljességgel feledhető és nem kevésbé felesleges jótündér figuráját, aki fel-felbukkanásával időről időre narrál-aláhúz bizonyos helyzeteket, Rosie (Pfeiffer) karaktere a kétezres évek tipizált magányos nőalakja, a legújabb hős, aki egyszerre lehet hadvezér és áldozat, attól függ, honnan nézzük.
Szóval Rosie egyedül él kislányával, Izzie-vel, akinek épp "megjön", aki épp először próbál fiúzni és aki épp akkor kezd nővé válni, amikor anyjának erősebb hidratáló fokozatú krémre kell váltani, hogy lépést tudjon tartani sokkal szőkébb, sokkal barnább és sokkal bulimiásabb titkárnőjével. Ebbe a helyzetbe toppan a rátermett fiatal színész (Paul Rudd), aki Rosie tévéshowját hivatott feldobni.
A szerelem-első-látásra helyzetből második és harmadik is lesz, aztán Rosie mégis úgy dönt, neki kell a bölcsebbnek lennie - lévén a jóval öregebb fél és kiszáll a játékból. Csak épp ekkor még nem tudja, hogy másik fél nem a ráncaiért és nem annak ellenére akarja őt, hanem akarja és kész. Hogy a helyzet mennyire realisztikus és hogy vajon létezik-e ilyen férfi egyáltalán, szólalhatna meg a cinikus női néző: valahogy érdektelenné válik akkor, amikor a két színész önfeledt alakítását, jól kihasznált, hiteles helyzeteit látjuk. Mert igen, van amikor az anyu jobban szeret barbizni, mint a gyerek.
