Arsene Lupin

A hírhedt francia kalandor történetét elbeszélő alkotás a 2005-ös, 9. Francia Filmnapok nyitófilmjeként mutatták be - nem is érdemtelenül, hiszen mintha csak esszenciája lenne a francia filmművészetnek, mozgóképes hagyományoknak, sőt a francia filmekhez kapcsolódó hiedelmeknek is.

Az arisztokrata származású, árvaként felnövő Arsene (Romain Duris) ifjúvá érve híres tolvajjá válik. Ellenálhatatlan sármja, átváltozóképessége és ügyessége révén semmiféle érték nincs tőle biztonságban. Nem a vagyonért rabol, sokkal inkább a vonzzák a kalandok, s persze a női nemnek is nagy rajongója. Könnyed, bohém hétköznapjait csupán édesapja erőszakos halála árnyékolja be: utazásai során bosszúra szomjasan a gyilkost is keresi. Újabb zsákmánya, az elveszett királyi ékszerek nyomára akadva titkos társaságra bukkan, s miuán megmenti életét, megismerkedik a mételyező szépségű Cagliostro grófnővel (Kristin Scott Thomas). Hamarosan egy összeesküvés közepén találja magát, amelynek köze lehet apja halálához ?

Bár Jean-Paul Salomé (Belphégor - A Louvre fantomja) filmjének témája a francia kalandfilmek könnyedségét sugallja, ne számítsunk erre: a 130 perces alkotás műfaja nehezen írható körül. Talán legjobban a dekadens és misztikus végzet-kalandfilm meghatározás illene rá - ha lenne ilyen. A fojtó szenvedéllyel és baudelaire-i romlottsággal átitatott történetben keveredik történelem, misztikum és romantika: az elegy hatása pedig egy korábban sosem tapasztalt "íz", amelyre azonban csak a moziban lehet rátalálni. Eme nehezen körülírható formabontása miatt nehéz is róla az unásig megszokott film-értékelési szempontok alapján véleményt, ajánlást mondani. A dramaturgia akár kuszának, olykor következetlennek is tűnhet, ám épp az imént említett "íz" feloldja a más esetben terjengősnek tűnő jeleneteket is. A francia kosztümös filmeknél megszokott, szinte hibátlan korábrázolást a pasztelles, sötét tónúsú képek jelenítik meg "új színben": a göcsörtös valóság ettől sokszor szinte álomszerűvé válik. Ezt a világot és atmoszférát koronázza meg Kristin Scott Thomas alakítása, aki a mindent elsöprő, esendő, ám mégis mindent túlélő női erő alakjaként jelenik meg. Bár elemészt és a végzetet hozza, ölelése bárminél édesebb? Érdemes is rá figyelni: személye a film magva.

Minden részletében míves, talányos darab, amely csavaros történetével, pazar színészeivel bizonyára a közönségnek és a kritikusoknak is feladja a leckét. E cikk szerzője tanakodása végére érve máris úgy döntött, hogy ismét befizet erre a mozira.