A melegrománchoz több zsepi kell, és kevesebb türelem, de így is megéri végigülni Ang Lee rúzsfoltos kémfilmjét. A hírhedt szexjeleneteket meg nem a szépségük, hanem a hitelességük miatt szerettük. A mahjong és a második világháború alatti Kína szakértői előnyben.
Szédítő sztoricsavarok helyett rúzsnyomokra, lepedőráncokra és pár másodpercig összeérő pillantásokra épít Ang Lee erotikus thrillere. Ezért már az elején szólunk, hogy aki tipikus kémfilmre és drámai háborús képsorokra vágyik, inkább vegye ki a tékából Paul Verhoeven Fekete könyvét. A fordulatos történet mellé néhány pár formás cickót ott is kaphat. Az Ellenséges vágyakban ezzel szemben Ang Lee a művészfilmes oldalát hozza, pedig gyártott ő már a közönségsikertől (Értelem és érzelem) a látványos bukásig (Hulk) mindent.
Már a kezdő képsorokról az Étel, ital, férfi, nő, a rendező talán legjobb tajvani filmje ugrik be. Csak itt a konyhai bárddal mesterien szeletelő szakács fürge ujjai helyett mahjongkockákat tologató, festett körmű női kezek adják meg az alaphangulatot. Az amerikaiak jól le is hurrogták a rendezőt, akit két éve még a Brokeback Mountainért istenítettek. De nekünk itt Kelet-Európában talán nem kell külön megmagyarázni, hogy egy lelkes diákcsoport miért fog fegyvert a megszálló hatalom ellen. A zöldellő birkalegelők után ugyanis most a japán megszállás alatt álló Kínában járunk.
Az Ellenséges vágyak a huszadik század egyik leggyalázatosabb eseménye, az 1937-es nankingi tömegmészárlás idején kezdődik. A második japán-kínai háborúról viszont csak az elapadt harisnya-utánpótlás után sápítozó tehetős kínai feleségek, és az utcákon száraz kenyérért sorbanálló szerencsétlenek árulkodnak. Némi előképzettség ezért nem árt, ha minden elejtett mondatot és háttérben lobogtatott zászlót meg akarunk érteni.
Történik, hogy a diákszínjátszók kitalálják, hogy közelébe férkőznek a Mr Yee nevű japánbérencnek, és végeznek vele. Ezért a női főszereplőt nevezik ki maguk közül kémnőnek, hogy miután elcsavarta a fickó fejét, könnyebben a közelébe férkőzzenek. Mr Yee nagyon óvatos, gyanakszik, hogy az életére akarnak törni, de eszi a maszlagot. Egy darabig. Egészen pontosan az ágyig. Addig Ang Lee ráérősen, gyönyörű, filmnoiros képekkel vázolja fel a női főszereplője útját a rizsföldektől az egyetemen át a bábkormányi szívig.
A lánynak engednie kell az ellenségességből, ahogy Mr Yee-nek is a gyanakvásból. Mire ezt a sóhajtások között lejátsszák, kijelenthetjük, hogy ennyi dugásba sűrített színészi játékot még nem láttunk. (Kínában kicenzúrázták a szexjeleneteket, Amerikában csak tizenhét éves kortól engedélyezeték a filmet.) Utoljára talán Cronenberg próbálkozott hasonlóval az Erőszakos múltban, ahol Viggo Mortensenből kijön a rejtett vadállat, és megerőszakolja a feleségét.
A film másik nagy pozitívuma, hogy hitelesen megmutatja, milyen a lehető legszánalmasabb, és milyen a legtökéletesebb szex. Ráadásul az utóbbi sem feltétlen szép látvány. Egyrészt mert a lányok a második világháború alatti Kínában sem szőrtelenítettek, még a hónaljukat sem. Másrészt Ang Lee nem pornófilmet forgatott, úgyhogy itt a szereplők egymásnak okoznak gyönyört, nem a célközönségnek. Végül mivel az igazi dráma itt kezd kibontakozni, néhány egészen perverz figura is bekerült a tuti pozitúrák közé. Úgyhogy a Szövetség a Tisztességért Bizottság tagjainak, akik a Nyugalom című film miatt Alföldi Róbertet feljelentették, ezt a filmet sem ajánljuk.
Az Ellenséges vágyakban az a szép, hogy egyáltalán nem akar a Szabadság, szerelemhez hasonló, flörtölgetéssel és szerelemmel illusztrált, szájbarágós történelmi tabló lenni. Ez egy fiatal és naív kínai lány nővé válásának története. A női főszerepet játszó Wei Tang, akinek ez az első komolyabb szerepe, félelmetesen jól zongorázza végig ezt az átváltozást. Ang Lee azt állítja, hogy tízezer jelöltből választotta ki, és reméljük ő lesz a második Zhang Zhiyi, mert az elsőt már eléggé elhasználták.
Partnere, a Wong Kar-Wai-filmekből ismert Tony Leung Chiu Wai csak asszisztál mellette. Az ő elképesztő profizmusát az mutatja, hogy néhány párás tekintet, és az érzelmeit hivatásból takargató gonosztevőből szerethető főszereplő válik. Emellett az, hogy a merénylettel mi lesz, és hogy a sztoriból a japán vagy a kínai fél kerül ki győztesen, egészen az utolsó pillanatig nem is érdekes. Amikor viszont a végkifejlet elcsattan, egy zsepire biztos szükségünk lesz, és az addig hanyagolt történelmi háttér is új színezetet kap. Azért hozzátesszük, hogy a Brokeback Mountainhez egynél több zsepit elhasználtunk.
