Mi történik, ha két pimaszul fiatal amatőr nyúlja le a Pentagon nagy beszállítói pályázatát, és hogyan boldogulnak a kezdők egy olyan ingoványos talajon, mint a nemzetközi fegyverkereskedelem világa?
Kinek ajánljuk? Leendő fegyverkereskedőknak, olyanoknak, akiket érdekelnek a megtörtént, pikáns politikai éllel rendelkező történetek és persze Jonah Hill rajongóinak maroknyi, de lelkes csapatának!
Az amerikai védelmi minisztérium irtózatos pénzeket költ ingatag harmadik világbeli szövetségesei felfegyverzésére, és teszi mindezt sokszor second hand felszereléssel. Az ok részben a költségkímélés, részben a gyakorlatiasság: egy félig kiképzett afgán közlegény kezében nem sokat ér a kifinomult, drága fegyver, egy Kalasnyikovot viszont egy kisgyerek is kezelni tud. Az ilyen árura viszont nehéz szert tenni, ehhez kétes üzleteket kell kötni, és ezt használta ki két élelmes, de mégsem elég okos srác Miamiból. A Haverok fegyverben az ő történetük, a szokásos módon kissé kiszínezve és átszabva. A „kissé” jelentése ebben a konkrét esetben „erősen”.
A biznisz beindulásakor még csak 19 éves Efraim Diveroli (Jonah Hilll) és nála csal pár évvel idősebb társa, David Packouz (Miles Teller) abból éltek, hogy a Pentagon egyik honlapján megjelenő pályázatokon a kisebb beszerzési tételekre mentek rá, és azokat „okosban” oldották meg. Aztán, miután sikerült egy nagyobb tétel fegyvert kalandos úton Irakba csempészniük, megjött az étvágyuk, és minden versenytársuknak aláígérve megnyertek egy nagyobb tendert. A gond csak annyi volt, a szükséges ipari mennyiségű lőszer egy dohos albán katonai raktárban pihent, ahonnan el is kellett hozni és Afganisztánba juttatni. Albániában kicsit mások az üzleti szabályok, mint Miamiban, és ez lett a vesztük.Meg az, hogy túl okosnak hitték magukat.
Ahogy hősei is újak a nagybani fegyverkereskedelem világában, Todd Phillips (Másnaposok, Terhes társaság) is először próbálkozik az életrajzi film műfajával, és nem vallott kudarcot. Mint egy jó bűvész, úgy rakosgatja egymás mellé a valódi tényeket és a melléjük költött hamis illúziót – hősei például sosem jártak Irakban, pedig ez a történet egyik legfontosabb és leglátványosabb része. Phillips igazi profi, jól mozgatja és játssza ki egymás ellen karaktereit, ügyesen viszi előre a sztorit és épít ki mellékszálakat – mint David családi élete vagy egy titokzatos svájci fegyverkereskedő (a most producerként is ügyködő Bradley Cooper) megjelenése.
Furcsa módon pont ez a profizmus a Haverok fegyverben egyik gyengéje. kiszámíthatóvá tesz mindent, és a rendező egy percig sem ambicionálja, hogy bármivel is meglepje a nézőt. Ha csak úgy elkészül egy fénykép, az később elő fog kerülni, ha valaki ajándékot kap, annak az ajándéknak később is jelentősége lesz, és így tovább, ahogy azt nyilván tanítják a világ összes forgatókönyvíró iskolájában. Ezzel a kiindulóponttal – két folyton beállt 20 éves lehúzza a Pentagont – merészebb dolgokat is össze lehetett volna hozni, és ennek aligha lehettek komoly akadályai, ha a rendező a történet legfontosabb pontjaiba bele mert nyúlni.
Ne fanyalogjunk, a filmnek remek humora és tempója van, szépen van fényképezve és csodás helyszíneken játszódik – leszámítva persze az Albániát helyettesítő román iparvidéket -, amihez két jó főszereplőt kapunk. Miles Teller most is a szerethető átlagsrácot hozza, aki hol szemlélője, hol cinkosa az eseményeknek, Jonah Hill pedig annyira ellenszenves, hogy az már szerethető. Szegény Hill a legutóbb szépen lefogyott, de így már sehol nem kapott szerepet, mert minden rendezőnek ellenszenves dagi lúzerként kellett, ezért aztán szépen magához ölelte kövér valóját, sőt, jópár kiló extrát is felszedett, és élete egyik legsötétebb figuráját hozza. Furcsa dolog, hogy pont ezért szeretjük.
Értékelés: 8/10
