Le kéne kopognom, mielőtt leírom: egész takarosan alakul a nyári moziszezon. Törni látszik a hollywoodi idiotizmus egyeduralma a vígjátéki felhozatalban. Az intelligens humorú Ég velünk! után most itt van a szintén intelligens és ugyancsak ellenállhatatlanul kedves humorú Pop, csajok satöbbi, amely John Cusack hibátlan ízlését és érzékenységét dicséri színészi-produceri szerepkörében. A poposra vett magyar cím tán ijesztően hangzik a popkultúrából már jócskán kinőtt füleknek. Nem szabad bedőlni neki. Elbűvölően kedves, játékos és szórakoztató a film, minden tökéletesen a helyén van benne: a történet, a zene, a figurák, a hangvétel és a színészi alakítások - átitatva iróniával, humorral és nagy emberismeretről tanúskodó, okos megfigyelésekkel. Mit mondjak? Kivitelezésben a legjobb amerikai színvonal, kisugárzásban az árnyalatokra fogékony európai szellem. Nem véletlenül. Az alapul szolgáló sikerkönyv szerzője az angol Nick Hornby, rendezője az angol Stephen Frears. A film ugyan Chicagóba telepítette a történetet, de Hollywood rózsaszín ujjacskái nem értek el odáig, hogy cukrozott tejszínhabot csöpögtessenek ebbe a sajátos, "a férfi szerelmi természetrajza"-típusú, szórakoztató történetbe. Eredeti hangú a friss szerelmi bánatában régi szakításairól leltárt készítő John Cusack fanyar-bájos vallomása, öniróniával kikevert őszintesége. Frenetikusan egyedi példány hullámzó bánatában és sűrű zenerajongásában. Könnyed a múlt és a jelen, a valóság és a bosszús képzelet egymással feleselő, egymást értelmező játéka is, nem szólva a nőalakok gazdagon árnyalt színeiről, a füstös kis klubok hangulatáról. Mindez szórakoztató és mulatságos, mellesleg pedig fellebben a fátyol a szerelem természetének általában mélyen titkolt néhány vonásáról is.
