Az angol The Big Issue legalábbis nem állít kevesebbet a Londontól Brightonig című 2006-os angol filmről. Hogy valóban így van-e, még biztosan nem tudhatjuk, de az elsőfilmes rendező Paul Andrew Williams valóban sok idősebb mesterét szőnyeg alá söpöörheti. Izgalmas, mégis érzelemdús krimi-thrillerét a Titanic filmfesztivál is versenyfilmjei közé válogatta.
Pedig nem indul ilyen jól. Érezni ugyan, hogy az ifjú titán ura a helyzetnek, s kézben tartja a filmet, de ez eleinte éppen hogy zavaró. Túl feszes, és túlságosan pontos. Valami nem stimmel. Nagyon precíz. Típikusan angol.
De hogy eljussunk ahhoz, miért is jó film a Londontól Brightonig, nézzük meg, miről is szól az. Hajnali háromkor indul a történet, nem tudjuk hol, nem tudjuk kivel, s egyáltalán miért. Két zaklatott nőt látunk, egyik emberes monoklival. Csak annyi tiszta, hogy a metróaluljáróhoz képest túlságosan ki vannak festve. Aha, érthető. A fizetős kaland kissé rosszul sikerült. Nem is volna itt semmi gond, csak egy dolgot kifelejtettem: az egyik hölgy még korhatár alatti. 12-es karikás filmekre egyedül még nem mehet. Az élete viszont maga lesz a vérvörös 18-as. A 30-as futtatott prostituált, Kelly (Lorraine Stanley) és a 12 éves Joanne (Georgia Groome) tehát menekül, majd hamar kiderül: Brightonba. Ez a kevésbé hasznos információ, ellenben az, hogy honnan, mi elöl, ez joban érdekelne minket. Mert hát - hogyan is mondjam - el tudom képzelni, mi az a baromi nagy kecmec, mégis megkapjuk a kíváncsiság érzetét. Ehhez pedig a különös éjszaka részleteit. Azt hiszem, kezdek átslisszanni abba, miért is jó ez a film.
Mert ez a jó oldala ennek a darabnak; hogy pontról-pontra, kis dózisokban tudjuk meg, mi történt valójában a gazdag pedofil házában. Annyira apránként jön, hogy a legfontosabb részleteket, a botrány közepét talán csak az utolsó jelenetbenn tudjuk meg. Szinte az utolsó pillanatig húzza a rétestésztát. Ez pedig talán kulcsa is lehet a filmnek. Ez az eleme tartja fönn a folyamatos feszültséget. Ehhez társul még a két főszereplőnő, különösen a debütáló, még csak 14 éves Georgia Groome beleélő játéka és a nagyon testközeli, sok kameramozgással operáló, gyakran arcba mászó felvételek. Sok egyébként lehetetlen pillanatot kaphatunk el így. És így foghat el minket az az érzés is, hogy itt minden eldördülő lövésre hegyek mozdulnak meg bennünk. Abból pedig van bőven.
Szóval az utcán kallódva kis híján prostituált lesz a kis Joanne, aki eljött otthonról, mert az apja nem vetette meg sem az alkoholt, sem a bottal való fenyegetést. Majd menekül. Ebben a két mondatban összegezhetném a filmet. De nem teszem, mert banánhéj módjára csúszhatok itt a filmen, s nem tudnám érzékeltetni azt az érzelmi töltetet, ami megvan benne. Úgy csak egy lenne a többi zsánerfilmből. Így kicsit több is lehet.
