"Az igazi kérdés mindig a művészi színvonal" - beszélgetés Spiró György íróval

A Magyar Dráma Napja alkalmából, egyik legegyénibb hangú és legsikeresebb kortárs drámaírónkat, a Csirkefej, a Koccanás és a Kvartett szerzőjét, Spiró Györgyöt kerestük fel, hogy drámaírói pályájáról, illetve a kortárs magyar dráma helyzetéről faggassuk.

[img id=421183 instance=1 align=left img]Mikor írt utoljára drámát és mi volt az? Mikor és hol került színpadra?

- December végén fejeztem be a „Príma környék” című drámámat, október 12-én lesz a bemutatója a Pesti Színházban, a tervek szerint Révkomáromban és reményeim szerint Pécsett is fogják játszani.

Műsoron vannak-e a darabjai ma is?

- A Katonában még játsszák a „Koccanás”-t, a Radnótiban egy-két előadás lesz még ősszel a „Prah”ból, a Kamaraszínház megszűntetése miatt viszont három darabom és egy átiratom darabom tűnt el egy csapásra a semmiben, bár még évekig mehettek volna: a „Kvartett”, az „Árpádház”, „Az Imposztor”, illetve a „Svejk”. 

Hogyan lesz az „író emberből” drámaíró? A drámaíráshoz más írói technika és látásmód szükséges, mint mondjuk a prózához?

- Rendhagyó módon drámákkal kezdtem, nem pedig versekkel vagy novellákkal. Fogalmam sem volt akkor, milyen szemlélet kell a drámaíráshoz. Ma már sejtem: olyan konfliktusokban kell gondolkozni, amelyeket a szereplők hoznak létre, nem pedig a drámaíró, és amelyek garantáltan megoldhatatlanok. A prózában nincs ilyen követelmény.

A dráma könyvben is olvasható, vagy csak akkor működik, ha bemutatják, tehát a színpadon a helye?

- Addig nem tudok megírni egy jelenetet, amíg nem látom magam előtt, ha pedig már látom, akkor színpadra való. Vannak olvasók, akiknek az írott szöveg megjelenik képekben, ők fölöslegesen járnak színházba. Ez azonban ritka adottság. A többieknek ajánlatos a színházban szembesülniük a drámával.

Mit jelent Önnek a siker? Melyik darabját érzi a legsikerültebbnek és melyiket kevésbé?

- A sikernek akkor örül az ember, ha a mű jó. Ha nem elég jó, hiába sikeres. Sok közepes darabot írtam, és néhány jót. Pl. az Árpádház kifejezetten jó mű, noha eddig csak kevés néző láthatta, és nem sok esélyem van, hogy a következő évtizedekben eljátsszák.

A színház ma is népszerű időtöltés, hónapokkal korábban elkelnek a jegyek. Remek fesztiválok vannak országszerte. Tehát a színházi kultúránk rendben van?

- A nézők vannak rendben, akik a magyar színházakat rendszeresen látogatják. Érdekes adat: a lakosság arányában Lengyelországban 0,21% néző vesz színházjegyet, Szlovákiában 0,35%, nálunk 4,6%, Csehországban 5,6%. Vagyis a visegrádiak között mi vagyunk a második leginkább színházrajongó ország. A gazdasági teljesítményünknél a kulturális eszerint lényegesen jobb.

Milyennek látja a kortárs magyar drámát?

- Érdekes művek születnek, és egymástól jelentősen eltérő gondolkodású, izgalmas szerzőink vannak. Ebben az elmúlt két évtizedben a lengyeleknél és a cseheknél is jobban teljesítettünk.

Feladata-e a drámának, hogy korunk társadalmi problémáival foglalkozzon?

- Nem feltétlenül. Shakespeare óvakodott a számára adott Anglia társadalmi problémáival foglalkozni, mégis elég jó darabokat írt. Egy visszatérő témája azonban volt: gyűlölte a puritánokat, és nem győzte gúnyolni őket. Igaza volt, a halála után tönkre is tették az angol színházat.

[img id=421192 instance=1 align=left img]Mennyire jelenik meg az életünk a mai magyar drámában és a színpadon?

- Sok műben, sok előadásban megjelenik, természetesen. Alapvetően ez nem számszerűségi kérdés. Az igazi kérdés mindig a művészi színvonal.

Miben különbözik a rendszerváltás előtti és utáni magyar dráma? Mikor volt jobb drámaírónak lenni – akkor vagy most?

- A külső adottságokat tekintve most nincs előzetes központi cenzúra, csak alaposan indokolható igazgatói gyávaság van. A különbség nem túl nagy. Eddig aránylag sok fiatal szerző juthatott színpadhoz; a szegénység miatt a jövőben nekik is nehezebb lesz a sorsuk.

Voltak és vannak íróink, akik az évek során a közéletben is szerepet vállaltak, politikai állásfoglalást is megfogalmaztak. Önnek megfordult a fejében hasonló lépés?

- Soha nem fordult meg a fejemben. Mindig menekültem a hatalomtól és a hatalom elől.

Ha most választania kellene egy mai magyar drámát a színházak jelenlegi kínálatából, mit ajánlana megtekintésre olvasóinknak?

- Háy János és Kárpáti Péter darabjait mindenképpen ajánlom.

Mit várhatunk Öntől a jövőben? Drámát vagy prózát?

- Szeretnék megírni egy kisregényt.

(A színházi előadásról készült fotó a Katona József Színház honlapjáról származik és a Koccanás című darab egyik részlete látható rajta. A színészek: Máté Gábor, Fekete Ernő, Fullajtár Andrea, Bán János, Hajduk Károly.)